A végső változat kidolgozásával valószínűleg megvárja az egységes uniós teherre vonatkozó döntést is a kabinet. Mrowiec kifejtette: a lengyel bankszektor a magyarnál jóval kevésbé sínylette meg a hazai deviza árfolyam-ingadozását, hiszen az idegen fizetőeszközben nyilvántartott kölcsönök aránya a lakossági portfólióban viszonylag alacsony, 20-25 százalék környékén mozog, illetve a nagyobb kockázatot jelentő fogyasztási hiteleknél gyakorlatilag csak zlotyban hiteleznek a piaci szereplők. Emellett az eladósodottság szintje és a bankok refinanszírozási igénye is meglehetősen alacsony szinten mozog.
A prudens banki hitelezés fenntartása érdekében persze a lengyel döntéshozók is tettek, illetve készülnek tenni lépéseket. Egy ajánlás szerint például a bankoknak a devizahiteleknél is úgy kell vizsgálni az adós hitelképességét, mintha zlotyban venné fel a kölcsönt: ezáltal elkerülhető, hogy aki zlotyban nem hitelképes, az svájcifrank-alapú kölcsönnel – az alacsonyabb havi terhek révén – finanszírozáshoz juthasson. Szintén ajánlásban fogalmazták meg, hogy a pénzügyi szolgáltatók milyen szempontok szerint vizsgálják az ügyfelek hitelképességét, hiszen ebből a szempontból egyes kisebb szereplők jóval engedékenyebbnek bizonyultak az átlagnál. Mindemellett – mutatott rá Marcin Mrowiec – a tervek közöt szerepel, hogy a devizaalapú jelzáloghitelek arányát 50 százalékban maximalizálják a bankok hitelportfóliójában.
