Globális árfolyamháború?
Max Baucus, a szenátus pénzügyi bizottságának elnöke mindenesetre a napokban Pekingben megismételte azokat a régóta hangoztatott érveket, amelyek szerint a kínai jüan 20-40 százalékkal alulértékelt, és ez méltánytalan versenyelőnyhöz juttatja az ország exportőreit, súlyos globális egyensúlytalanságokat okozva. Baucus szerint a korrekció révén akár 500 ezer új állás is keletkezhetne az Egyesült Államokban. Figyelmeztetett: ha Peking nem hajlandó együttműködni Washingtonnal a probléma orvoslására, akkor a képviselőház után a szenátus is büntetőintézkedéseket szavazna meg Kína ellen.
Az amerikai képviselőház a múlt hónapban fogadta el azt a javaslatot, amely büntetővámot vetne ki egyes kínai exporttermékekre, ha nem emelkedne jelentősen a jüan árfolyama. Peking júniusban enyhített devizájának dollárhoz kötöttségén, ám azóta a jüan csak mintegy 2,4 százalékot erősödött. Ha a szenátusnak és képviselőháznak sikerülne megállapodnia az esetleges szankciókról, akkor a végső szót Barack Obama elnöknek kell majd kimondania. A Fehér Ház egyelőre nem foglalt állást a kérdésben.
Az elmúlt hetek fejleményei mindenesetre nem sok bizakodásra adnak okot az árfolyamok problémájának rendezésére, sőt, az amerikai–kínai konfliktus éppenséggel szélesedni látszik. A múlt héten Guido Mantega brazil pénzügyminiszter már nyíltan egy globális „árfolyamháború” kibontakozásáról beszélt, és a Nemzetközi Valutaalap hétvégi közgyűlésének összecsapásai alá is támasztották a szavait. Miközben ugyanis Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter és Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke változatlanul a jüannal kapcsolatos mantrákat ismételgette, addig a feltörekvő országok – Kínával együtt – ellentámadást indítottak: szerintük a fejlett országok alacsony kamatlábai okolhatók a náluk kialakuló buborékokért. Marek Belka, a lengyel jegybank elnöke azt mondta, hogy a gyors ütemű tőkebeáramlás kisiklathatja az érintett országok monetáris politikáját, brazil kollégája, Henrique Meirelles pedig kijelentette: Brazília nem fogja más országok egyensúlytalanságainak az árát megfizetni, és „mindenképpen megvédi a gazdaságát”.
A feszültségek éleződésének oka alighanem ott keresendő, hogy a költségvetésekkel kapcsolatos aggályok nyomán – főleg Európában – ismét a válságkezelés nemzeti szintű eszközei kerültek előtérbe. Csakhogy a monetáris politikai eszköztár már jórészt kifulladt, a növekedés pedig még mindig gyenge, így a költségvetési politikák globális összehangolásának hiánya komoly kockázatokat hordoz: a bővülés továbbra is egyenlőtlen lehet, súlyosbítva az árfolyamok egyensúlytalanságait, amelyek végül akár kereskedelmi háborúkhoz is vezethetnek. Ahogy Mohamed el-Erian, a Pacific Investment Management vezérigazgatója fogalmazott egy a Bloomberg által idézet beszédében: „A (válságra adott) egykor ígéretes globális választ felváltották a roszszul koordinált nemzeti politikák és az országok közötti, növekvő ellentétek.”
Az árfolyamháború kereskedelmi háborúba fordulásának veszélyére nemrég Nouriel Roubini, a New York Egyetem professzora is felhívta a figyelmet, és a protekcionista intézkedések szaporodásának már valóban vannak konkrét jelei. Igaz, ezek egyelőre csak a rövid távú befektetésének korlátozására terjednek ki a fejlődő országokban.
