1990. augusztus 31-én kötötték meg a két német állam egyesüléséről szóló szerződést, melyet mindkét állam parlamentje nagy többséggel fogadott el. Az NDK parlamentjének utolsó ülését október 3-án tartották, mely végén bevonták az NDK zászlaját, amely a Német Egység Napján 24 órakor végleg megszűnt létezni, beolvadásával létrejött az egységes Németország.
Az újraegyesítéssel a világ egyik legfejlettebb gazdasága megpróbálta magába integrálni és felzárkóztatni az alacsony termelékenységű állami vállalatokkal rendelkező keletnémet gazdaságot. A hatalmas tőkebeáramlás hatására az újraegyesítést követő években a keletnémet tartományok növekedése meghaladta a nyugati tartományokét, azonban teljesítményük mára sem érte el azok gazdasági színvonalát. Berlin nélkül a keleti tartományok bruttó összterméke (GDP) 2003-ban 11 százalékát érte el csupán az össznémet GDP-nek, amely szerény növekedésnek mondható csupán az 1991-es 7 százalékos adathoz képest.
Szakértői vélemények szerint a bér-felzárkóztatási program következménye és azóta is legszembetűnőbb probléma a munkanélküliség. A keleti tartományokban él a lakosság 16 százaléka azonban az egyesülés óta ebben az öt keleti tartományban átlagosan kétszer magasabb a munkanélküliség, mint az ország nyugati felében. A második negyedéves adatok szerint a nyugati tartományokban a munkaképes korú lakosságnak csupán nyolc százaléka részesül tartósan állás nélkülieknek folyósított segélyben, addig a keleti régióban ez az arány 17 százalék. Összességében a munkanélküliek 30 százaléka él az egykori NDK területén (3,19 millió fő).
A bérszínvonalbeli különbségek és a munkanélküliség fő oka az NDK felzárkóztatása során tévesen meghozott gazdaságpolitikai döntések, célkitűzések, mint például az NDK állami vállalatainak 1990-ben megindult privatizálása, ami gyakorlatilag a nehézipari struktúrák felszámolásával volt egyenlő. Ennek következményeként ma a keleti tartományokban alig találni komoly ipari bázisokat.
Látva az ország gazdasági megosztottságát úgynevezett II. szolidaritási egyezmény keretében 2005 és 2019 között több mint 100 milliárd eurót kap a szövetségi költségvetésből az öt keleti tartomány és Berlin. Ezen felül a tartományok pénzügyi helyzetét kiegyenlítő mechanizmus is működik mely keretében az öt leggazdagabb tartomány csaknem 7 milliárd euróval támogatta tavaly a 11 szegényebb tartományt. A költségvetési pénzügyi különbségek oka, hogy ugyan a német lakosság 16 százaléka él az egykori NDK területén, azonban az személyi jövedelemadó bevételeknek csupán 5,2 százaléka, a társasági adónak pedig 2,4 százaléka származik ezekből a tartományokból.
Szegénység
Az egykori NDK-hoz tartozott keleti tartományokban, illetve a főváros keleti felében jóval nagyobb a szegénység, mint az ország déli tartományaiban, valamint Berlin nyugati részében. Összességében a németek 14,3 százaléka él az által meghatározott szegénységi küszöb alatt. Az uniós szegénységi küszöb az átlagos jövedelem 60 százalékát jelenti. Míg a nyugati tartományok minden nyolcadik állampolgárát minősítették ez alapján szegénynek, addig a keleti tartományokban minden ötödiket.A szolidaritási paktum részeként az NDK fejlesztésére fordított összegek egyik forrása az úgynevezett szolidaritási járulék, mely a béreket és a cégek nyereségét terhelő 5,5 százalékos Az adónem fizetése ellen az alkotmánybírósághoz fordult több párt és tartomány is, azonban a bírák úgy vélik, 2019-ig jogos a szolidaritási járulék kivetése.
1989 szeptember 10. - Határnyitás - a keletnémetek korlátiozás nélkül léphettek át Magyarországról Ausztriába
1989. november 9. – lebontják a berlini falat
1990. február 14. – megkezdődtek az egyeztetések az újraegyesítésről
1990. március 18. – az első demokratikus választások az NDK-ban
1990. július 1. - életbe lép a gazdasági és pénzügyi unió a két német állam között
1990. augusztus 31. – aláírták a két német állam egyesítéséről szóló szerződést
1990. október 3. – éjfélkor megszűnik az NDK és létrejön az egységes Németország
VG gyűjtés Lebontják a berlini falat - 1989. november 09. -->
