A Dun & Bradstreet (D&B) nemzetközi cégminősítő kutatása során több mint 3 ezer vállalatot kérdezett meg kockázatkezelési szokásairól a vevői nemfizetések kiküszöbölése érdekében tett lépéseivel kapcsolatban. Mivel csak az 500 millió forint árbevétel feletti cégeket kérdezték meg (kivéve kiskereskedelmi cégek), ahová a magyar cégek csupán 2 százaléka tartozik, így a háromezres minta jó képet ad a magyar közép- és nagyvállatok kockázatkezelési szokásairól.
A magyar közép- és nagyvállatok 32 százalékának van csak írásos kockázatkezelési folyamata, derül ki a kutatásból, pedig egy kockázatkezelési politika (hitelezési politika) megalkotásának, dokumentálásának, avagy felülvizsgálatának számos előnye van. Az alacsony arány azért különösen meglepő, mert közép- és nagyvállalatokról van szó, ahol a hatékony működés szerves része egy írásos kockázatkezelési folyamat. Mindezek ellenére a kutatásban résztvevő cégek 70 százaléka közepesen vagy annál jobban tart a nemfizetési kockázattól. A nemfizetésekből eredő rizikó erősen jelen van a közép- és nagyvállalati szférában, ennek elkerülésére azonban még kevesen tesznek integrált lépéseket.
Írásos kockázatkezelési folyamatot nem, azonban céginformációt a közép- és nagyvállalatok nagy része használ. A kutatás keretében megkérdezettek 62 százaléka válaszolta azt, hogy használ valamilyen céginformációs szolgáltatást. Ez már ugyan egy jelentős arány, azonban ekkora cégméretnél már a közel 100 százalékos arány lenne elvárható, különösen amiatt, hogy a PartnerControll.hu 2010. áprilisi kisvállalati körben végzett kutatása szerint a magyar kisvállalatok 57,5 százaléka is használ már tevékenysége során céginformációt.
A nagyobb árbevételű vállalatok, nagyobb arányban kezelik kockázatmenedzsmentjüket szervezetten, és nagyobb mértékben használnak professzionális szolgáltatásokat partnereik ellenőrzésére. Az eltérés oka a tulajdonosi háttérben és a folyamatszerű szemlélet lassú elterjedésében keresendő. Korábban elsősorban a külföldi tulajdonú vállalatok végeztek kockázatkezelést, e nélkül a tulajdonosok elképzelhetetlennek tartották egy komoly cég felépítését, biztonságos működtetését. Hazánkban ennek nem volt kultúrája, sőt az oktatási rendszerben a mai napig nem kap megfelelő hangsúlyt a vevői, szállítói kockázatkezelés. A legtöbb magyar cég tehát saját bőrén tapasztalta meg, mekkora veszteségeket okoz egy vevő nem-, vagy késve fizetése, egy stratégiai szállító kiesése, és azt, hogy egy üzlet akkor zárul le, ha annak az ellenértéke ki is van fizetve. Keleti József, a Dun & Bradstreet ügyvezető igazgatója úgy véli, a magyar vállalatok is kezdik felismerni, hogy megfelelő kockázatkezelés nélkül hosszú távon már nem lehet versenyképesen működni, a nem-, és késve fizetések mértéke visszavetheti egy cég fejlődését.
Közép- és nagyvállalati vevőkör fizetési szokásai
A kutatás alapján megállapíthatjuk, hogy Magyarországon a nem, vagy késve fizetésekből eredő kockázat jelentős volument képvisel, ennek ellenére a közép- és nagyvállalati kör meglepően kis része kezeli csak tudatosan, folyamatorientáltan ezt a rizikót.
