A tavaly év végével megszüntetett „régi” Költségvetési Tanács nyomdokaiba lépő Költségvetési Felelősségi Intézetnél (KFIB) ugyanis figyelmeztetnek: a jövőre 550, 2013-ra pedig 902 milliárd forintos megtakarítást előrevetítő reformprogramból nem derül ki világosan, hogy ezeket az összegeket pontosan milyen összehasonlításban, milyen módszerekkel számították ki kormányzati berkekben.
A kockázatokra jó példát kínálnak az egyes juttatások befagyasztásától remélt tízmilliárdok. Ismeretes: a Széll Kálmán Tervre épülő friss konvergenciaprogram úgy számol, hogy a családtámogatások nominális rögzítéséből 2012-ben 18, 2013-ban pedig 36 milliárd forintos megtakarítás származik. Romhányi Balázs, a KFIB vezetője ugyanakkor rámutatott: a nominális rögzítésből a jelenlegi szabályozáshoz képest nem származik megtakarítás. A kormány tehát minden bizonnyal egy olyan pályához képest kíván kevesebbet költeni ezekre az ellátásokra, amely a támogatások növekedésével számol vagy számolt. Innentől azonban félrevezető, hogy a már említett milliárdokat a 2011-es előirányzatokhoz képest tekintjük lefaragásnak. Ugyanez a helyzet a bértömegének vagy a minimálnyugdíjnak a rögzítésével: ezzel csupán a kiadások növekedését lehet megakadályozni, 2011-hez viszonyított csökkenést nem.
További dilemma, hogy a kormányzati dokumentumokból általában nem derül ki, nettó vagy bruttó költségvetési hatásokról van-e szó. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy egy-egy támogatás megvonásánál, csökkentésénél figyelembe vették-e: az ebben részesülők így kevesebbet fognak fogyasztani, ami máris adóbevétel-kiesésekben jelenik meg. Különösen égető kérdés ez a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata kapcsán: ha sok tízezer ember járandóságát megvonják, akkor túlnyomó részüknek – ha csak átmenetileg is – másfajta segélyeket, támogatásokat kell biztosítani, ami máris sokat lefaraghat a rokkantellátások szigorításától remélt 2012-es 88 és 2013-as 117 milliárd forintos megtakarításból.
Hiába tűnnek tehát ezek a kérdések szőrszál-hasogató, módszertani dilemmáknak, figyelmen kívül hagyásuk akár a kormányzati tervek szétcsúszásához is vezethet. Márpedig enélkül is szorosan kell fogni a gyeplőt: a KFIB szerint a konvergenciaprogramban felvázolt hiánycélok teljesüléséhez jövőre 1040, 2013-ban pedig mintegy 1400 milliárd forintos egyenlegjavulásra lenne szükség. Vagyis a Széll Kálmán Tervben szereplő 900 milliárd forintnyi „előrelépés” még akkor sem teljesen elegendő a célok valóra váltásához, ha azt tényleges, nettó megtakarításnak tekintjük. Mindezek fényében csekély vigasz, hogy Romhányi Balázs szerint idén néhány tízmilliárd forinttal jobban alakulhat az egyenleg, mint az a kormányzati számításokban szerepel.
A sokszáz milliárd forintos kérdőjelek mellett immár apróságnak tűnik az is, hogy a gyakran emlegetett 250 milliárd forintos zárolás valójában 230 milliárd forintos összeget takar, és ennek maradéktalan teljesülése a KFIB szerint nem megalapozott. Zavaró az is, hogy az elvileg egyszeri tételek nélküli 2,94 százalékos GDP-arányos egyenlegcél is tartalmaz közel 530 milliárd forintnyi egyszeri magánnyugdíjpénztári bevételt. Vagyis ez utóbbi nélkül 1230,9 milliárd forint lenne a deficit, ami a jelenlegi hivatalos hiánycél közel kétszerese.
Jó hír ugyanakkor, hogy a konvergenciaprogram az immár harmadik éve hatályban lévő reáladósság-szabályból következőnél ambiciózusabb pályát vázol fel az államadósság-csökkentés terén. Ez is előrelépésnek nevezhető, hogy az államadósság-plafon Alkotmányba foglalásával és a költségvetési felelősségi törvény hatályban tartásával egy koherens rendszer alakult ki a közpénzügyek terén – legalábbis egyelőre. Kérdés, hogy a fenti kockázatok fényében mikor kerülhet elérhető közelségbe az alaptörvényben szereplő 50 százalékos államadósság-ráta.
Eltérés a kormányzati hiánypályához képest
(a jogszabályba még nem foglalt intézkedések nélkül, a KFIB szerint, milliárd forint)Forrás: KFIB
2011 87
2012 -1041
2013 -1403
2014 -1315
Forrás: KFIB
2011 87
2012 -1041
2013 -1403
2014 -1315
Romlott az átláthatóság költségvetési ügyekben - nem nyilvánosak a kormányzati számítások mögötti feltételezések
- a 230-250 milliárd forintos zárolással várható teljesülés nem ismeretes
- másfél hónappal a költségvetési törvény hatályba lépése után jelentős módosítások történtek a büdzsében
- a Széll Kálmán Terv nem részletezi az egyenlegjavulás hátterében húzódó tényezőket (bevételek, kiadások alakulása)
- ismét szaporodnak a magyar és a maastrichti elszámolás közötti eltérések
- a várható középtávú növekedési ütemet a kormány magyarázat nélkül csökkentette 6-ról 3 százalék környékére
- a költségvetési szerveket terhelő, már benyújtott, de még nem esedékes számlák állománya nem elérhető
- az elvileg egyszeri tételek nélküli egyenlegcél is tartalmaz közel 530 milliárd forintnyi egyszeri magánnyugdíjpénztári bevételt
A Költségvetési Felelősségi Intézetről Romhányi Balázs, a tavaly év végén megszüntetett Költségvetési Tanács titkárságának volt vezetője nonprofit szervezetként hozta létre a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapestet, mert úgy látja, hogy arra a munkára, amit az előző Költségvetési Tanács végzett, van társadalmi igény.
Az elemzés önkéntesek munkájával jött létre, nincs stábja az intézetnek. Most gyűjtik a forrásokat, hogy az intézet önálló stábbal működhessen. -->
