"A paritás, vagyis az egyenértékűség kialakulása reális forgatókönyv. Az euróövezet eladósodottsága és a frank erős vonzása miatt az euró várhatóan tovább veszít értékéből" - nyilatkozta Peter Widmer, az exportra termelő svájci vállalatok szövetségének elnöke a Der Sonntag című vasárnapi lapnak a múlt héten.
Nem lehet kizárni a paritást
A paritás eshetőségét valóban felvetették, főleg a svájci gazdaság tekintélyes szeletét kitevő exportőr és idegenforgalmi vállalatok, amelyek - bár világviszonylatban rendkívül versenyképesek - megsínylik a már így is rekorderős frankot” – mondta Barta György, a CIB Bank vezető közgazdásza a Világgazdaság Online-nak.
„A CIB Bank és a konszenzus alapszcenáriója azzal számol, hogy a mostani euró/frank árfolyam nem tekinthető egyensúlyinak és nem is tükrözi hűen a reálgazdasági fundamentumokat" – véli Barta. „A jelenlegi frank árfolyamba túl sok félelem és kockázat van beépülve, amik közül természetesen kiemelkedik a görög válság” – emeli ki Suppan Gergely, a TakarékBank elemzője. Rövid távon nem tartom túl valószínűnek a paritást, ahhoz valami horribilis drámának kellene bekövetkeznie” – tette hozzá.
„A frank trendszerű felfutása elsősorban annak tudható be, hogy szinte egyedüli menedékdevizaként maradt fent, a dollár és jen hasonló szerepe ugyanis enyhült, a potenciális célpontnak tekinthető norvég és svéd korona piaca pedig kisebb. Mivel a globális szentiment határozza meg az euró/frank mozgását, annak volatilitása érdemben nőtt, és így előre jelezhetősége csökkent” – állapítja meg Barta György.
A múltban az egész elemzői közösség konzisztensen felülbecsülte a várható euró/frank pályát, a tapasztalatokból tanulva tehát teljességgel sajnos nem lehet kizárni a paritás lehetőségét sem – véli az elemző. Bár ehhez óriási piaci felbolydulás, a Gazdasági és Monetáris Unió periféria „Lehman-szerű” összeomlása szükségeltetne, nem is beszélve arról, hogy mindezt már a Svájci Nemzeti Bank (SNB) sem nézhetné tétlenül – mondta a közgazdász.
Suppan Gergely úgy látja, hogy nincs más megoldás, mint Görögország megmentése, mivel a csődje még sokkal nagyobb veszteségekkel, továbbgyűrűzésekkel járna. Végső soron egy hasonló katasztrófa alakulna ki, ami a Lehman csőd után volt – tette hozzá Suppan.
Ki válassza az árfolyamrögzítést?
Mi elsősorban tényleg csak azoknak ajánljuk, akik a fizetőképességük határára kerültek, vagy akik az ideiglenesen felszabaduló törlesztőrészlet-összegeket a bankközi kamatnál magasabb hozamon tudják fialtatni – véli Barta György.
A közgazdász azonban aláhúzta: amikor az ügyfél dönt arról, hogy rögzítsen-e vagy sem, hagyjon egy biztonsági puffert, azaz a döntést ne az aktuális piaci árfolyam alapján hozza meg, hanem nézze meg, hogy egy körülbelül 10-15 százalékkal nagyobb törlesztőrészletet is elbírna-e még.
„A legakutabb kockázati tényező - a görög válság - kapcsán őszig már tisztábban láthatunk, addig amúgy is ráér dönteni a fixálásról azoknak, akik még tudnak fizetni, hisz a határidő az év legvége” – tette hozzá.
Aki rögzít, ne költse el a felszabaduló pénzt!
Barta György emlékeztetett korábbi nyilatkozatára, amelyben leszögezte: semmiképpen sem ajánlatos a rögzítés mellett döntőknek a felszabaduló összegeket a folyó kiadásokra - fogyasztásra - elkölteni, hisz 2014 után ismét nagyobb terhekkel kellhet majd szembenézniük.
Barta ezt akkor mondta, amikor Matolcsy György levelet írt Olli Rehn gazdasági és monetáris ügyekért felelős EU-biztosnak, amelyben a nemzetgazdasági miniszter úgy vélte, az árfolyam rögzítése segítheti a fogyasztást.
Suppan Gergely is úgy vélte, hogy aki az árfolyamrögzítést választja, tudomásul kell vennie, hogy a megtakarításait növelnie kell, hogy a végén képes legyen törleszteni.
A svájci jegybank óvatos
A korábban felhalmozott eurós devizatartalékon elszenvedett veszteségek, az ebből fakadó belpolitikai konfliktus, valamint az intervenciók sikertelensége miatt most óvatosabbak a svájci jegybankárok, de ez nem jelenti azt, hogy az SNB fogatlan oroszlán lenne, hisz frankból annyit nyomtat és ad el, amennyit akar, pláne mivel az inflációs nyomás az országban a nullához közelít – emelte ki Barta György. „Mi úgy gondoljuk, hogy van az az euró/frank-toleranciaküszöb, ahol már az SNB közbelépne, először verbálisan, majd közvetlen beavatkozással” – tette hozzá.
Az SNB első kamatemelése legkorábban csak decemberben következhet be, ennek is nyilván lesz hatása a törlesztőrészletekre. A 2014-ig lezajló időszakban valószínűleg egy teljes kamatemelési ciklus lezajlik majd az SNB-től, a döntéskor tehát az ügyfelek vizsgálják meg azt is, hogy egy 1-2,5 százalékra történő emelkedés a 3 hónapos CHF-LIBOR célértékében mekkorát ugrasztana a törlesztőjükön és hogy ez még elviselhető-e számukra – szögezte le a CIB elemzője.
Suppan Gergely szerint „az SNB kamatemelése ellen azzal lehet védekezni, ha a kormány következetesen végrehajtja a konvergencia programot, és ennek köszönhetően csökken a kockázati felárunk, így a devizahiteleseknek talán nem jelent többletterhet a svájci kamatemelés”. Hozzátette: más eszközünk nem nagyon van.
Nem mindenkinek tud segíteni a csomag
Bár a rögzítés-nem rögzítés kérdésében valóban nagyon fontosak az árfolyamvárakozások, azt is be kell látnunk, hogy a törlesztési gondokkal küzdők tekintélyes hányada sajnos nem elsősorban a devizaárfolyamok volatilitása, hanem a munkahely elveszítése miatt került nehéz helyzetbe. Közülük sokan 90 napon túli késedelemben vannak, akiknek a kormányzati csomag sajnos érdemi segítséget egyáltalán nem nyújt, hisz nem is vehetnek részt a fixálásban Az eszközkezelő pedig csak egy szűk csoportnak nyújt majd áthidaló megoldást. Félő, hogy sokan fennakadnak majd a rostán, azaz a szociálpolitikai cél - mely szerint senki sem kerülhet utcára - nem fog teljesülni – zárta elemzését Barta György.
