A hónapról hónapra érkező negatív inflációs adatok láttán feledésbe merült, hogy Magyarország milyen sikeres ezen a téren. A régió átlagához képest már csak néhány tized százalékponttal magasabb a hazai pénzromlás, szemben az egy évvel korábbi, több százalékponttal. Az elmúlt néhány évben sorra érkező ársokkok miatt ugyanakkor csak néhány hónapra teljesült a 3 százalékos inflációs célkitűzés.
A térség országaihoz többnyire a külső ársokkok idején közeledtünk terén, ilyen időszak volt például az első, 2007 végén kezdődött nyersanyagár-robbanás. A legnagyobb távolodás eközben hazai gazdaságpolitikai lépésekhez köthető, a legmeredekebb drágulási hullámokat áfaemelések és más, szabályozott árakhoz köthető hatások okozták.
2009-ben például emiatt nem használtuk ki a válság és a nyomott kereslet árfékező hatását, miközben a szomszédos államok többségében megtört a drágulás. Néhány hónapra az egész unió legmagasabb áremelkedésének kétes dicsősége jutott nekünk. Az áfahatás tavaly nyáron esett ki az éves inflációs számból, azóta viszont ismét közelebb kerültünk a régiós átlaghoz, áprilisban például már csak 0,6 százalékponttal voltunk az átlag fölött. Ha az eurózóna átlagához viszonyítjuk a magyar pénzromlást, akkor természetesen kedvezőtlenebb a kép. Még most is 1,6 százalékponttal magasabb a fogyasztói árak emelkedése Magyarországon, de ez még mindig sokkal kedvezőbb, mint az elmúlt évek átlaga, sőt, 2007 eleje óta csak egyszer volt ennél alacsonyabb az eltérés. A fejlettebb tagállamokban azonban a hazainál kisebb mértékben jelent meg az élelmiszerek magas ára az inflációban, mivel kisebb súlyt képviselnek az ottani fogyasztói kosárban. A teljes képhez hozzátartozik, hogy azért is tudott relatív értelemben javítani a magyar monetáris politika, mert a hazai kereslet sokkal lassabban áll talpra, mint a fejlett, de akár a környező, felzárkózó országokban.
A cikk teljes terjedelmében csak előfizetőink számára elérhető. A cikket - az összes mai cikkel együtt - egy emelt díjú SMS elküldésével olvashatja el.
