38-an tartanak el 100 embert - Ez Magyarország
2011 második negyedévében lelassultak a világ gazdaságai, ezért az előrejelzéseket is vissza kellett venni – mutatta be a trendeket és a tényadatokat Vukovich Gabriella, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke. A mostani válság lefolyására nem adnak iránymutatást a korábbi, kisebb válságok, kiszámíthatatlan a folyamatok alakulása – mondta a szakértő a Joint Venture Szövetség konferenciasorozatának nyitó állomásán.
A régiós és a nagy gazdaságok is sokkal jobban együttmozognak, de Németország kiemelkedett a mezőnyből. A most megjelent, 1,5 százalékos magyar növekedés csalódást keltett, csak a balti országokban volt a körülményekhez képest kimagasló bővülés, de ez a korábbi szélsőségesen nagy visszaesésnek köszönhető. A balti gazdaságok extrém nyitottsága indokolta ezeket a mozgásokat.
Az ipari külkereskedelem számít a magyar gazdaság húzóerejének, ez még a második negyedévben is növekedni tudott, amikor sok más szektor leállt. A magyar gazdaság duális, ami azt jelenti, hogy a külföldi vállalatok nem kapcsolódnak szervesen a hazaiakhoz. A külföldi érdekeltségű cégek a beruházások kicsit több mint negyedét, a GDP-nek pedig a negyedét nyújtják, miközben az exportban és importban többséget képviselnek.
A háztartások fogyasztása csökkenőben van, miközben a reálkereset emelkedik, főként a többgyermekeseknél. A váratlan kiadások fedezésére a lakosság 75 százaléka nem képes Magyarországon, ami az EU-ban a legrosszabb mutató. A devizahitelesek törlesztési gondjait alapvetően a munkaerőpiaci státusz befolyásolja. Ez azt jelenti, hogy kereső nélküli háztartásoknál 30 százalék feletti a törleszteni nem tudók aránya.
Száz embert 38 tart el, az eltartottakon belül egyre kevesebb a gyermek, 30 százalék nyugdíjban és nyugdíj jellegű ellátásban részesülők. 486 ezren vannak az egyéb inaktívak, akiknek a szociális segélyen kívül nincs más jövedelme. 640 ezren vannak a korhatár alatti nyugdíjasok. Ezek az arányok nem a válság alatt alakultak ki, már régóta így van. A munkaerőpiacon egymillióan vannak, akiknek legfeljebb nyolc általános iskolai végzettsége van, ennél alig vannak többen a felsőfokú végzettségűek.
Az országrangsorokból az látszik, hogy az infrastruktúrában már fejlett Magyarország, de a kormányzással és a korrupcióval kapcsolatban átlagon aluli pontszámokat kapott – hívta fel a figyelmet Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője. A felzárkózásunk 2004-2005 óta elakadt a régióhoz képest, amit mindenki érez is, ezért léptek a politikusok is. Ezért idézett elő nagy vitákat a második negyedévi gyenge GDP-adat, ami azt mutatta, hogy nem sikerült beindítani a gazdaság motorjait. Nem látszik sikeresnek az a program, amelyik gyorsabb pályára állítaná az ország gazdaságát.
A problémák másik gondja az állam mérete, az 50 százalék körüli újraelosztás, amely Magyarországot jellemzi, túl nagynak számít. A volt szocialista országok is hasonló szintről indultak, de tudatosan vagy tudatlanul lecsökkentették az államuk méretét. Ez a felismerés született meg most, ehhez olyan intézkedések tartoznak, amelyek korábban tabunak számítottak. Ilyen a privatizáció, amely a korábbi évek tapasztalatai szerint nagyon rossz felhanggal rendelkezik.
A bizonytalanság nem akar elmúlni, habár a globális növekedés visszaállt, de utóbbi nem a gazdasági triászra jellemző. A fő valutákkal komoly gondok vannak, a pénzügyi bizonytalanság megmaradt. Az állami adóssággá alakult magántartozások nehezen tudnak csak felszívódni, ezért a következő 3-5 évben várhatóan sok szó esik még a szuverén adóssságproblémákról.
Mindenhol aktivista kormányzatok láthatók, mert ráéreztek a hatalom ízére, dacára a globalizált gazdaságnak. Magyarországon is ez a helyzet, eközben a lakosság úgy vár el sokat az államtól, hogy nem bízik benne, nem azonosul vele. Ilyen körülmények között sok múlik a kormányzat alkalmazkodásán, a változási képességén.
A következő oldalon a Magyar Telekom vezére és a portfolio vezető elemzője mond véleményt a gazdaságról
A tervezés igen fontos szereppel bír, nem csak a tervgazdaságokban – ismertette a vállalkozások környezetét Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom vezérigazgatója. Ha valamit nem tervezünk meg, az nem is fog megtörténni. Felhívta a figyelmet, hogy mára nem a nettó árbevétel alapján ítélik meg a telekommunikációs cégeket, mint a 90-es években, hanem az EBITDA, a tőkemegtérülés vagy a cash-flow alapján. Mára ugyanis nem közszolgáltató jellegű a társaság, nem egy stabilan de lassan növekvő, biztonságos üzletág. Erős verseny, telítettség jellemzi a piacot, ebben a helyzetben érkezett a válság.
A vállalkozási környezet óriási ingadozása jelenti az egyik fő kihívást, ráadásul a Magyar Telekom elsősorban a belső keresletre épít. Most lassabb kilábalással számolnak, de eközben a felhasználók egyre inkább a modern kommunikációs módokat keresik. A válság késleltetve jelentkezett a telekom szektorban, de késve is lábal ki belőle a gazdaság átlagához képest. Számítani kell a váratlanra is, ezért sokkal részletesebben kell elemezni a gazdaságot, mint korábban. Jelenleg az ideje 30 százalékát elemzőkkel tárgyalva tölti a vezérigazgató, hogy a makrotrendeket részletesebben megismerje. Érzékenységvizsgálatokat, szcenárióanalíziseket végeznek, hogy minél több eshetőségre felkészüljenek a vállalatnál. Emellett sokkal rövidebb időtávra lehet tervezni, mivel megváltoznak a makromutatók tucatjai, a kormányzati intézkedések vagy akár a technológia.
Jelenleg a mobil szélessáv, az interaktív tévé, az IT-szolgáltatások jelentik a zászlóshajónak számító növekedési területeket. Ezeken túl is kísérletezik a vállalat új területekkel, de a vállalat belső működését is folyamatosan igyekeznek fejleszteni. A jövőre nézve a bizalom felépítését tartja a legfőbb feladatnak, mert ez gátol jelenleg számos beruházási, bővítési döntést.
Madár István szerint új típusú gazdasági világrendre lehet szükség. A portfolio.hu vezető elemzője pánikszerűnek nevezte a kormányok és jegybankok reakcióit a válságra. A periféria-országok közös pontja, hogy a gondokra nem reagáltak a kormányaik. A megoldási lehetőségek közül a nulla kamat már nem rejt további élénkítési lehetőséget. A mennyiségi lazítások nem jártak olyan haszonnal, mint amire számítottak. A kemény megszorítások politikai okokból nem valószínűek. Az eurókötvény kibocsátása moral hazard kérdését veti fel. Az adósság elinflálása jöhet még szóba, de az EKB-t már azért is támadták, mert olasz és spanyol államkötvényeket vásárolt. Ezt a lépést egyébként Magyarország esetében 2009-ben még kritizálta.
Az eurózónából történő kiléptetések egyelőre mint fenyegetés játszik szerepet, az lehet a hatása, hogy a kilépés költségeit is be kell kalkulálnia az érintett országnak akkor, amikor a kiigazításokat mérlegeli. Az európai dominó azonban megállítható, mert a nagy gazdaságok még mindig jelentős tartalékokkal rendelkeznek. A válság tanulsága, hogy szükség van egy átlátható fiskális koordinációra. A közösségi szintű költségvetésben azonban sokan lehetetlennek tartanak. A magyar kilátások kapcsán a válság során jellemző sérülékenység lassú csökkenése várható. Túlhitelezte magát a bankszektor, ezért nehéz a bankokat újra hitelezésre bírni.
Az államháztartás pozíciója ugyan kedvezőbb lett, de a magas adósságállományt időről időre meg kell újítani. Az adósságpálya strukturálisan emelkedő, annak ellenére, hogy egyedül mi javítottuk 2007-hez képest az egyenleget. Az adócsökkentés forrása ugyanakkor ideiglenes, ugyanakkor a Széll Kálmán terv megteremtette a hosszabb távú forrásokat is. Ennek azonban nagy a megvalósítási kockázata, noha korszerű kiigazítási csomagnak számít, nagyrészt kiadásoldali lefaragásokat tartalmaz. A várttól elmaradó növekedés miatt azonban már bevételoldali lépéseket is hozott a kormány.
