Kínai oldalról Kao Csi-en nagykövet szólalt fel, ám szavai lehűthették a kedélyeket. Egyértelművé tette ugyanis: Kína egyelőre nem számol jelentős magyar partnerséggel, előbb kisebb, „kísérleti projekteknek” kell jönniük. Az is kiderült a szavaiból: a magyar fél sürgette volna a tárgyalásokat tavaly, de a pekingi döntéshozók nem vették napirendjük legfontosabb pontjai közé az ügyet. Pedig a magyar kormány még miniszteri szinten is próbálta sürgetni a kínaiakat.
Fellegi Tamás akkor még nemzeti fejlesztési miniszterként két hónapja tárgyalt az állami tulajdonú China Investment Corporation vezérigazgatójával arról, hogy a cég milyen módon tudna a magyar gazdaságfejlesztésbe bekapcsolódni. Csou Hsziao-csuan, a kínai jegybank kormányzója pedig arról beszélt, hogy rendkívül jó a viszony a két ország közt.
A Kínai–Magyar Üzleti Tanács egyik legfőbb feladata az lesz, hogy a kormányközi egyezségek helyett a vállalatokat segítse – derült ki Csányi Sándor szavaiból. A magyar fél összegyűjtené azokat a magyar cégeket, amelyeket Kínával szeretnének kapcsolatokat kialakítani, és segítenének nekik partnereket találni a távol-keleti országban. Információt is szolgáltatnának, mire van kereslet Kínában. Emellett gazdasági lobbierejüket próbálnák bevetni a kormányoknál, hogy a gazdasági kapcsolatokat nehezítő korlátokat minél hatékonyabban bonthassák le.
