Simor: a padlóról pattanhat vissza Magyarország

Magyarországon körülbelül 60 százalékos a külföldi tulajdonosi hányad a bankszektorban, ezzel az aránnyal a nyolc új EU-s tagállam közül hazánk a külföldi bankoknak legkevésbé kiszolgáltatott országok közé tartozik - mondta Simor András, az EBRD újonnan kinevezett pénzügyi vezérigazgató-helyettese az Alapblognak. A többi visegrádi országban ez az arányszám jóval 80 százalék felett van. Mégis tőlünk távozott – arányait tekintve – a legtöbb banki tőke és nálunk esett vissza leginkább a hitelezés.

A szóban forgó országok között ugyanakkor Szlovéniában tombolt a legsúlyosabb helyi banki válság. A szlovén példa dacára ugyanakkor léteznek, például a nyugati világban, jól, átláthatóan, üzleti alapon működő állami pénzintézetek is. Magyarországon viszont – ha összeadjuk például a teljesen állami kézben lévő pénzintézet, az Állami Fejlesztési Bank illetve utódja, az MFB által az elmúlt két évtizedben felhalmozott veszteségeket – akkor óriási összegek jönnének ki.

„Azt gondolom, – tette hozzá a volt MNB-elnök – kimondhatjuk: minél csekélyebb az állam tulajdonosi beavatkozásának esélye – nem csupán a banki szférában, hanem a gazdaság szinte minden ágazatában, annál hatékonyabb az adott cégnél, az adott ország egészében a vállalati gazdálkodás. Feltéve persze, hogy az állam hatékony szerepet játszik a piaci verseny szabályozásában, a monopolhelyzetek, illetve azokkal való visszaélések korlátozásában. Újra és újra bebizonyosodik, Nyugaton és Keleten egyaránt, hogy ahol az állam vagy annak megbízottjai tulajdonosként, befektetőként robusztusan színre lépnek, ott háttérbe szorulnak az üzleti, a részvényesi, a versenyszempontok, s helyettük a politikai-hatalmi szempontok kerülnek előtérbe. Ezáltal előbb-utóbb óhatatlanul gyengül a gazdasági teljesítmény. Ettől függetlenül az állam szabályozóként persze játszhat rendkívül erős és hatásos szerepet a gazdaság életében, sőt kell is, hogy ilyen szerepet játsszon.”

Az alacsony kamatkörnyezet kapcsán a korábbi jegybankár kifejtette, hogy a globális pénzügyi válság kitörését az eladósodás okozta: néhol az állam maga, néhol a banki és vállalati szféra, máshol a lakosság adósodott el. A nulla körüli szintre szorított kamatok harsányan arra invitálják a befektetőt, az államot, hogy „tessék megint eladósodni”. Az érem másik oldala, hogy az alacsony kamatok igenis hozzájárulhatnak a gazdaság élénküléséhez, új munkahelyek teremtéséhez. Nagyon komoly ellentmondás húzódik meg tehát a jelenlegi globális kamatkörnyezet mélyén. „Meggyőződésem szerint a valóban drámai dilemma feloldásához a legokosabb út az, ha az egyes országokban nem az alacsony kamatokra, hanem a minél racionálisabb, a versenyképességet növelő, a bürokráciát csökkentő, az innovációt, a munkaerőpiac liberalizálódását segítő intézkedésekre fókuszálnának. A jelenlegi alapkamat szintek egyelőre nem vezetnek inflációhoz. Azt viszont bizton állítom, hogy ingatlanpiaci és részvénypiaci buborékok végzetes felfújódásához nagyon is vezethetnek. A nulla kamatok világa azonban – egyre több egészen biztosnak látszó jel szerint – el kell, hogy illanjon. Ha csak azt nézzük, hogy a vezető tőkés országok mindegyikében a két százalékos infláció a cél, akkor logikus, hogy a gazdasági tevékenység élénkülésével párhuzamosan majd fokozatosan drágítani kell az alapkamaton. Ez nyilván Magyarországra is hatással kell, hogy legyen”- mondja.

Végezetül a legfrissebb hazai GDP adatra vonatkozóan – mely kiemelkedő gazdasági élénkülést sejtet – Simor figyelmeztet, hogy csak idővel derül majd ki, hogy tartós, növekedés indult-e be, s hogy vajon nem a „padlóról való visszapattanás” történt-e csupán. Hiszen több mint hat éven át Magyarországon folyamatosan csökkent a lakossági fogyasztás. Egy ilyen drámai visszaesés nyomán lejutottunk egy olyan mélyponthoz, ahonnan már a lakosság fel tud tápászkodni és emelkedni kezdhet a fogyasztási hajlandósága. Ezzel párhuzamosan lökte meg az elmúlt fél évben a GDP-t az autógyártás és az EU-s, illetve állami forrásokat erősen kihasználó építőipar. Másrészt a hazai növekedést nemzetközi kontextusban is vizsgálni kell. E tekintetben nem világos, hogy egy nemzetközileg is tartósan dinamikusabbá, gyorsulóvá váló növekedési trend részesei vagyunk-e, vagy a magyar teljesítmény a kiugró.