Előnyös lehet egy hosszú távú program
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságKisebbségi vélemény a közgazdászok között, hogy a béreket csak úgy fel lehet emelni – mondta a Világgazdaságnak Oblath Gábor azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédében hosszú távú béremelési programot hirdetett, összefüggésben a hazai gazdaság versenyképességének javulásával. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója szerint nincs kirívó eltérés Magyarország termelékenysége és bérszintje között. „Nincsen olyan lemaradásunk, amely indokolná, hogy bármilyen akció keretében hirtelen fel kelljen emelni a béreket” – fejtette ki.
Oblath Gábor szerint azzal semmi baj sincs, ha egy hosszú távú programot alakítanak ki, vagy megállapodást kötnek a munkavállalók és a szakszervezetek között – amelyhez a kormány is csatlakozik –, hiszen ilyet máshol is alkalmaznak. Ez hasznos, mert a dolgozók és a munkavállalók számára is kiszámíthatóságot ad a kilátásokkal kapcsolatban.
Természetes, hogy a termelékenység hosszú távú növekedésével emelkedik az ország összjövedelme, ebből pedig részesüljenek a munkavállalók is – fejtette ki Oblath Gábor. Szerinte meg kell nézni, hogyan részesülnek az egyes csoportok az összjövedelemből. A jövedelemelosztás szempontjából nem az a szembetűnő, hogy a bérek kirívóan alacsonyak lennének, hanem az, hogy azt állam termelésből származó jövedelme kirívóan magas. Az MTA kutatója rámutatott, hogy 2013-ban az Európai Unión belül Magyarországon volt a 3. legnagyobb az állam jövedelmi részesedése. Oblath Gábor szerint a nettó termelési adók és támogatások részaránya nagyon magas Magyarországon, ami nem is csoda a rekordmagas áfa vagy a nagy jövedéki adó miatt.
A szakszervezetek szerepét emelte ki Pogátsa Zoltán közgazdász. „A magyar gazdasági-politikai berendezkedésban a rendszerváltás óta fekete lyuk van a szakszervezetek és a munkaadók közreműködésével kialakuló szektorális béralku helyén: míg nálunk csak a harmadát, másutt a munkavállalók 60-80 százalékát lefedő kollektív szerződések útján szabályozzák ezt a területet. Magyarországon – és ez egyébként az egész kelet-európai régióra igaz, – az emberek nem tudják, mi a szerepe az érdekképviseleteknek, cikinek és feleslegesnek tartják. A jelenlegi anyagi források mellett egyébként ezek a tömörülések képtelenek is hatékonyan működni: a teljes magyar szakszervezeti rendszer évente mintegy 4 milliárd forintból gazdálkodik, azaz nagyságrendileg egy ezer fős intézmény költségvetéséből kellene képviselni potenciálisan 4 millió munkavállalót” – mondta lapunknak a Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME) docense. Holott naiv elképzelés, és a statisztikák is cáfolják, hogy piaci alapon a termelékenységnek megfelelő bérszint alakul ki, hiszen a munkaadóknak ez nem érdeke. Pedig a magasabb bérek hozzájárulnának a gazdaság további növekedéséhez is – véli a közgazdász. Kiemelte: jelenleg Magyarországon a minimálbér szintje is a létminimum alatt van, Nyugat-Európában ez elképzelhetetlen. Pedig a magyar gazdaságnak olyan munkavállalókra lenne szüksége, akik dinamizálják a gazdaságot, magasabb hozzáadott értéket produkálnak.
Bár a II, világháború után a centralizált De Gaulle-i francia jobboldali fejlesztőállamban nem működött az ágazati béralkuk rendszere, a kormányzat a növekedésből származó bevétel egy részét államilag elrendelt béremelések útján visszaosztotta, ami pörgette a gazdaságot, és hozzájárult a kormány legitimációjához is. „Az orbáni terv erre emlékeztet” – hívta fel a figyelmet a szakember.
Kezdeményező politika
Szuverén és kezdeményező külpolitikát hirdetett évértékelő beszédében a miniszterelnök. Kifejtette: 2010-ben, amikor Magyarország még a gazdasági túlélésért harcolt, csak alkalmazkodó és követő külpolitikát folytathatott, 2014-re azonban megváltozott a helyzet, Magyarország gazdasági sikertörténet lett, és új külpolitikai doktrínát hirdetett: kezdeményező külpolitikába kezdett, „fiatal, tehetséges és ambiciózus embereket dobtunk a mélyvízbe”. Orbán Viktor úgy véli, ideje, hogy megtanuljunk a külföldre egyenrangúként tekinteni, és egyenrangúnak érezni magunkat vele.A 2010 óta történt változásokkal kapcsolatban arról beszélt: vannak dolgok, amelyeket érdemes megtartani „az előző korszakból”, például a demokráciát, annak is lehetőleg „jelző nélküli formáját”. Ugyanakkor el kellett engedni mindent, ami csődöt mondott, így a neoliberális gazdaságpolitikát, a megszorítások politikáját, a multikulturális társadalom téveszméjét és a liberális társadalompolitikát.
A kabinet gazdaságpolitikájával kapcsolatban a miniszterelnök valódi áttörésnek nevezte, hogy a magyar gazdaság évtizedek után tavaly először nem külföldről felvett hitelekből kezdett el növekedni.
A 2010 óta történt változásokkal kapcsolatban arról beszélt: vannak dolgok, amelyeket érdemes megtartani „az előző korszakból”, például a demokráciát, annak is lehetőleg „jelző nélküli formáját”. Ugyanakkor el kellett engedni mindent, ami csődöt mondott, így a neoliberális gazdaságpolitikát, a megszorítások politikáját, a multikulturális társadalom téveszméjét és a liberális társadalompolitikát.
A kabinet gazdaságpolitikájával kapcsolatban a miniszterelnök valódi áttörésnek nevezte, hogy a magyar gazdaság évtizedek után tavaly először nem külföldről felvett hitelekből kezdett el növekedni.-->
