Költekezésbe kezdene a kormány, de mindenre nem lesz pénz

Már senkinek sincs kétsége afelől, hogy a magyar kormány hosszú távon a GDP 3 százaléka alatt tartja a költségvetési deficitet, hiszen az elmúlt három évben nem szegte meg ezt az uniós szabályt. Magyarország úgy került ki az uniós tagsága óta tartó túlzottdeficit-eljárás alól – és kerülte el az EU-pénzek elvesztését –, hogy a kabinet egyre több szektorra vetett ki különadót. Már öt évvel ezelőtt, 2010-ben is a GDP 1,4 százalékát tette ki a bankokra és más ágazatokra kivetett válságadó, ennek mértéke mostanra a nemzeti össztermék 2,5 százalékát teszi ki. A különadók összege már nagyobb, mint az idei évre tervezett költségvetési deficit, amit 2,4 százalékra vár a kormány.

Az uniós szinten is alacsony hiány, és a gazdasági növekedésből érkező többeletbevételek azonban először adhatnak igazi lehetőséget arra, hogy az Orbán-kormány arra költsön, amire szeretne. (Igaz, eddig is sokszor megteremtette a kabinet a kiadás-növelésekhez szükséges finanszírozást: a vállalatok terheit növelték.) A Fidesz a 2010-es választási győzelmet követően egyáltalán nem tervezett költségvetési kiigazítást, inkább a gazdasági növekedés beindítására koncentrált volna, ám Brüsszel nem engedte az ezzel járó, átmenetinek mondott hiánynövelést. Az uniós követelmények miatt azonban kormányzat az egyensúly megteremtésére volt kénytelen koncentrálni. A külső hatásokra (alacsonyabb olajárak) és a belső unortodox intézkedések (hitelprogram, rezsicsökkentés, uniós felpörgetés) eredményeként beinduló növekedés, és a gazdaság fehérítése miatt érkező többletek azonban most már nagyobb mozgásteret jelentenek a kormánynak.

Most három út áll a kabinet előtt. Az első, hogy az évtized végére teljesen eltünteti a költségvetési deficitet. Erre már utalt Orbán Viktor miniszterelnök és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is. Ehhez is nagyon szigorú fiskális politika tartozik, miközben valószínűleg alig maradna esély arra, hogy a büdzsén keresztül a kormány érdemben élénkítse a keresletet. Az idei évi költségvetés középtávú előrejelzése szerint nagy esély van arra, hogy a kormány tovább csökkentse a hiányt. Jövőre már csak 2,1, azt követően pedig 1,8 százalékos hiánnyal kalkuláltak. A kitekintés végére, 2018-ra 1,5 százalékos hiányt érnének el – a ma gondoltnál jóval szerényebb növekedési kilátások mellett. A nulla százalékos deficit (2020-ra jósolt) elérése ellen szól azonban, hogy a terveket egy választási év is „keresztezi”. Igaz, tavaly sem szaladt el a hiány a választások ellenére sem, ami az első jele lehet a fiskális alkoholizmus végének.

Ha fiskális alkoholizmusra nem is, unortodoxiára – vagy heterodox politikára – lehet számítani a következő években is. Ha a kormány kitart amellett, hogy a keményen dolgozó embereket magasabb bér illeti meg és növelné az állami beruházásokat is (a csökkenő EU-támogatást magasabb kormányzati beruházások kiadásokkal kompenzálva), az a költségvetésre is hatással lesz, hiszen a 4,2 millió foglalkoztatottból 1 milliót a büdzséből fizetnek. Még nem tudni, hogy a kabinet és az érdekképviseletek hogyan képzelik el a bérek emelését, de ha megegyeznek egy dinamikus bérfelzárkózás programban, akkor a nulla százalékos költségvetési hiányt egy jó ideig elfelejthetjük. Ráadásul a belső keresletre akár negatív hatása is lehet annak, ha álláshelyek megszűnésével jár a program.

A harmadik lehetséges irány az adócsökkentés. Varga Mihály a napokban arról beszélt, hogy meg kell vizsgálni az unióban rekordnak számító 27 százalékos áfa csökkentésének a lehetőségét, az szja kulcs pedig a ciklus végére, vagyis 2018-ra egyszámjegyű lehet. A két százalékpontos áfacsökkentés 160 milliárddal, vagyis a GDP fél százalékával megegyező bevételkiesést jelenthet a büdzsé számára, igaz, a háztartásoknál maradt több pénzből részben profitálhat a költségvetés is. Az egyszámjegyű szja (16 százalékról 9-re csökkentés) pedig önmagában 600 milliárd forintba, a GDP 2 százalékába kerülne. Biztosnak látszik a bankadó mérséklése, ami miatt 2017-re már 80 milliárdos kiesés várható, ráadásul Varga Mihály már lebegtette a telekommunikációs adó csökkentését is. A cégeknek könnyítés lenne, ha egységesen 10 százalék közelébe csökkenne a társasági adó, ám ezzel is 100 milliárdos tétel esne ki a büdzséből. Ez jóval meghaladja az 1000 milliárd forintot, ám a kormánynak legalább 600 milliárd mozgástere lehet a ciklus végéig.

Annyi mindenesetre biztos: a három cél között választani kell. Ha az adócsökkentések útján indul el a kabinet, akkor a nulla százalékos költségvetési hiány aligha jöhet össze. A nettó bérek emelését azonban a tervezett bérfelzárkózási program mellett az szja csökkentés is segítheti. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a költségvetési politika egyik fő célja az volt, hogy a munkát terhelő adók helyett a fogyasztást adóztassa. Innen nézve nincs sok esély a fogyasztási adók mérséklésére.

Csökkenő hiány

Az MNB az idei évre elérhetőnek tartja a 2,4 százalékos költségvetési deficitet, amely jövőre tovább csökkenhet. Szerintük a kormányzati szektor egyenlegének következő években várható javulását jelentős részben a kiadások GDP-arányos mérséklődése eredményezheti. Egyes szociális támogatásoknál a költségvetési törvényjavaslatban szereplő kivetítés alapján a normatív támogatások nominális rögzítésével számol az MNB, a munkanélküliséghez kapcsolódó juttatások pedig a közmunka program tervezett bővítése miatt is csökkenhetnek. A jegybank szerint javítja a helyzetet az elmúlt évek hozamszint csökkenése is, hiszen mérséklődtek a kamatterhek. A jegybank prognózisa szerint egyébként az államadósság a tavaly év végi 76,9 százalékról a GDP 74 százalékára csökkenhet a jövő év végére.