Az erről készült tanulmány egyebek mellett megállapítja, hogy a csaknem 4 millió munkavállaló 41 százaléka a képzettségének megfelelő, míg 15,6 százaléka annak részben megfelelő szakmában dolgozik, viszont majdnem egyharmaduk nem. Ha a nem iskolarendszerű képzettségeket, valamint azokat a szakmákat is figyelembe veszik, amelyeknél nem egyértelmű, milyen képesítési terület szükséges a feladat ellátásához, jobb arányt kapunk: így ugyan 3,5 millió alá csökken a foglalkoztatottak száma, viszont már 45,4 százalékos a foglalkozás-képzettség megfelelési és csak 29,9 százalékos a nem megfelelési arány.
A KSH kutatói mind a 485 foglalkozásra vonatkozóan elvégezték az összehasonlítást. Az elemzések azt mutatják, hogy jelentős számban vannak olyan foglalkozások, amelyeket nem kongruens iskolai végzettséggel, képzettséggel is el lehet végezni. A szakemberek azt valószínűsítik, hogy ilyenkor a munkavállalók mellett a korábban megszerzett munkatapasztalat miatt döntenek, vagy esetleg azért, mert akár egy szervezett tanfolyamok keretében elsajátíthatók a munka ellátásához szükséges ismeretek. Ilyen például a kereskedelmi és marketing terület, az adatbázis-elemzés, -üzemeltetés, az ügynöki, ügyintézői, ügyfélkapcsolati munka, vagy az újságírás-szerkesztés. De a törvényhozásban dolgozók, az államtitkárok és a miniszterek több mint fele sem rendelkezik olyan végzettséggel, amely elvileg feltétele lehetne a pozíció ellátásának – derül ki a KSH kutatásából.
Minél speciálisabb azonban az egy-egy foglalkozáshoz szükséges ismeretanyag, és minél hosszabb az az idő, amely ahhoz kell, hogy azt megfelelő szinten el lehessen elsajátítani, annál nagyobb a rá jellemző kongruenciaszint, függetlenül attól, hogy fizikai vagy szellemi jellegű foglalkozásról van-e szó. Ilyenek többek között a számvitelhez, a vadgazdálkodáshoz kapcsolódó szakmák, vagy az olyan speciális területek, amilyenek a különféle építőmesteri vagy mérnöki foglalkozások.
A KSH kutatói mindebből azt a következtetést vonták le, hogy mindenképpen olyan oktatási rendszerre van szükség, mely alkalmassá teszi a munkavállalókat arra, hogy megszerzett tudásukat rugalmasan tudják hasznosítani munkatevékenységük során. Ez azt jelenti, hogy az iskolarendszer minden szintjén, az alapfoktól kezdve a felsőfokig a tanulás képességére kell alkalmassá tenni a jövendő munkavállalókat, mert főleg így van mód az adott foglalkozáshoz szükséges képzettség megszerzésére.
Az érettségizettek vannak a legtöbben
A csaknem 4 millió magyar foglalkoztatott egészét tekintve a legnagyobb arányt az érettségizettek képviselik (35 százalék), akiket a szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők követnek (28 százalék). E két értéket lényegesen alulmúlja a főiskolai végzettségűek 15 százalékos aránya, míg az alsó fokú és egyetemi oklevéllel rendelkezők hányada 10-11 százalék volt a 2011-es népszámlálás idején.
