Akadozik a kínai motor

Még jobban lefékeződhet a kínai gazdaság a hat éve leglassúbb tempót hozó első negyedév után: az Állami Információs Központ szerint a második negyedévben év/év alapon 6,8 százalékkal bővül a GDP, ez 0,2 százalékponttal kevesebb az első három havinál. A lassulás a szerkezeti reformok hatására következik be – tette hozzá a China Securities Journalben közzétett jelentésben a gazdaságtervezésért felelős Országos Fejlesztési és Reformbizottság égisze alatt működő kutató csoport.

Az előrejelzést alátámasztja, hogy a kínai gazdaságról az utóbbi időkben szinte csak a növekedés megtorpanását jelző adatok jelentek meg, ilyen a legfrissebb is. A kínai magánvállalatok körében elvégzett felmérésre támaszkodó HSBC/Markit feldolgozóipari beszerzési menedzserindex (PMI) áprilisban 48,9 pontra esett vissza a márciusi 49,6-ról (a növekedés/csökkenés határát az 50 pont jelzi). Ez a PMI egy éve a legalacsonyabb, csakúgy mint a részindexei közül az új megrendeléseké (48,7 pont), pedig az exportrendelések még javultak is egy kicsit. Az index azt mutatja, hogy újabb ösztönző intézkedésekre lehet szükség – emelte ki a Markit Economics Kína-szakértője, Annabel Fiddes.

A kínai jegybank (PBoC) március-áprilisban kétszer csökkentette a kereskedelmi bankok kötelező tartalékrátáját a hitelintézetek teljes körére (ezt korábban jellemzően egy-egy szektorra alkalmazták). A kínai hatóságokat azonban egyre jobban aggasztja a lassulás – idézte a Bloomberg a UBS Group vezető kínai elemzőjét –, ezért arra lehet számítani, hogy felgyorsulnak az állami infrastrukturális beruházások és a jegybanki alapkamat is tovább csökkenhet. A PBoC legutóbb idén februárban vitte lejjebb a kamatot (5,350 százalékra), előtte tavaly novemberben vágtak, azt megelőzően viszont 2012 júliusától 6 százalék volt a ráta. Emellett más eszközöket is bevethetnek: a múlt héten olyan értesülések láttak napvilágot, hogy a PBoC beindít egy kiegészítő hitelprogramot, kiválasztott ágazatok számára.

Egyes elemzők azt sem zárják ki, hogy Peking ismét beveti a jüan leértékelését, hiszen az elmúlt évtized beli száguldáshoz nagyban hozzájárult, hogy Kína több mint 30 százalékkal hagyta gyengülni fizetőeszközét (a fő devizák kosárához képest), dacára a nemzetközi, főleg az USA-ból érkező bírálatoknak. Ez ellen szól viszont a The Wall Street Journalnek az az értesülése, amely szerint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) az idei Kínáról szóló országjelentésében deklarálni fogja, hogy a jüan értékelése megfelelő – ilyenre több mint egy évtizede nem volt példa. (A kínai deviza nagyjából együtt mozog a dollárral, inflációval kiigazítva viszont több mint 10 százalékkal erősödött az elmúlt évben.) Az IMF sokáig bírálta Kínát a jüan alulértékeltsége miatt, az utóbbi három elnöki ciklusban érvet szolgáltatva azokhoz a washingtoni állításokhoz, hogy Kína tisztességtelen előnyhöz juttatja vállalatait, mert a piaci fundamentumok által meghatározottnál alacsonyabb árfolyamon tartja devizáját, és a kínai expanzió ártott az amerikai növekedésnek, az exportnak és a foglalkoztatottságnak. A Valutaalap viszont most inkább Kínának tesz gesztusokat, mert az veszélyesen jól halad a Világbank konkurenciájának szánt Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank életre hívásával – e gesztusok közé tartozik az is, ha idén végre eldöntik, hogy a jüant is beveszik az IMF devizakosarába.

Németország lett a mumus

Az alacsony jüanárfolyam nagyban hozzájárult a kétezres években a kínai külkereskedelmi többlet dagadásához: 2007-ben meghaladta a GDP 10 százalékát, miközben az USA hiánya a kétezres években átlag 5 százalék volt. A válság óta a kínai szufficit folyamatosan csökken, jelenleg a GDP 2,5 százaléka körül van. Kína szerepét Németország veszi át: az IMF becslése szerint idén a német GDP 8,4 százalékát is elérheti a külkertöbblet, az Obama-kormányzat részéről most Berlint éri kritika azért, hogy gazdaságpolitikája akadályozza az eurózóna és a világgazdaság fellendülését,