Róna Péter: az unió jó dolog, de az euró szétveri az EU-t

Valutaunió Az átlagember szinte sohasem gondol úgy az Amerikai Egyesült Államokra, mint valutaunióra – pedig a közös pénz használatában lényegében nincs eltérés az USA és az eurózóna között. Az Egyesült Államok mint szövetségi köztársaság, sok tekintetben valóban 50, egymástól különböző – és e differenciákra büszke – országból áll. A számok tekintetében sincs hatalmas eltérés: az Egyesült Államok lakossága 318 millió, az eurót 334 millióan használják.

Az USA adja a világ gazdaságának 21, míg az európai valutaunió a 22 százalékát. Ha nyertest akarnák hirdetni e versenyben, valószínűleg az euró kerülne ki győztesen: egyre több állam szakít a dollárban történő elszámolással – legutóbb Irán jelentette be, hogy a nemzetközi piacon csak eurót fogad el nyersolajáért. Mindezek ellenére elképzelhetetlen, hogy bárki az Egyesült Államok közös valutájának a megszűnését vizionálja – szemben az euróval. Mit csinálnak jobban az amerikaiak, mint az öreg kontinens?

A legfontosabb különbség az egységben rejlik. Annak ellenére, hogy az amerikaiakat lokálpatrióta érzelmek fűzik szülőállamukhoz, nemzeti önazonosságukat mégis a csillagos-sávos lobogó testesíti meg. Ebből a szempontból érthetőbb, ha nem különálló államokként, hanem régiók vagy megyék gyanánt fordítjuk le az amerikai államstruktúrát Európa számára.

Bár létezik és erős az „önkormányzatiság”, vagyis az egyes tagállamok önállóság (jogalkotás, adókivetés, önálló költségvetési gazdálkodás), a nemzetalkotó egységes kereteket a Washingtonban székelő, szövetségi állam – élén az elnökkel – határozza meg. Csak néhány példa: az USA területén egységes a forgalmi adó, a közutakon betartandó sebességhatárok, a cégek adóterhelése vagy a közalkalmazottak bértáblája. A tagállamok gazdasága persze nem egyformán erős, de létezik az a központi, kiegyenlítő mechanizmus, amely segíti a szegényebbek felzárkózását. A kulturális, nyelvi és kormányzati egység tehát az USA-ban dominánsabb, mint a tagállamok közti különbségek.

Az eurózónában épp fordított a helyzet. Miközben az EU 19 tagállama közös pénzt használ, alig akad a kormányzásban vagy a hétköznapi életben más azonosság. „Az eurózóna, mint ötlet, értelemszerűen jó” – jelentette ki korábban Oszkó Péter, egykori pénzügyminiszter.

Véleménye szerint az euró lehet működőképes, és egy-két országot kivéve a tagjainak köre is megfelelő. Hozzátette: nem feltétlenül kell, hogy azonos teljesítőképességű országok kerüljenek egy valutaunióba, ha megfelelő belső politika és intézményrendszer képes kezelni az ebből fakadó feszültségeket.

Róna Péter közgazdász professzor borúlátóbb, szerinte már a kezdetektől hibás elképzelés volt a közös pénz. Ugyanis ennek bevezetéséhez a használóinak három tényezőben kell összehasonlíthatónak lennie: intézményrendszerükben, fejlettségben és a külső hatásokra adott reakciójukban (pl. nagyjából ugyanúgy viselkedjenek energiaár-változások esetén). Ezek mind a reálgazdasággal függnek össze, ehelyett azonban csak a pénzügypolitikára figyeltek.

„Ha igazam van, akkor itt most nincs megoldás – állította Róna. – Az EU egy nagyon jó dolog volt, de az euró bevezetése szétveri az uniót.” A megoldás szele ismét a németek felől fúj. „Itt az ideje, hogy szakítsunk az átmeneti megoldásokkal. Az uniónak demokratikusan megválasztott vezetőre lenne szüksége, aki Európa egyetlen elnökeként irányítaná a központi kormánnyá átalakított Európai Bizottságot” – jelentette ki Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter, Merkel kancellár legközelebbi bizalmasa. Merkel is világossá tette, minként képzeli a jövőt: „Több Európára van szükség. Nem csupán valutaunióra, hanem közös költségvetési politikára, mindenekelőtt pedig egy politikai unióra. Ez azt jelenti, hogy egyre több kompetenciát és felügyeleti lehetőséget kell átadni Brüsszelnek.”

A görög kísérlet

Athén az Európai Uniótól és az Európai Központi Banktól 86 milliárd eurónyi hitelre számíthat – azonban ennek olyan ára van, amilyet eurózóna tagállam még nem fizetett kölcsönért. A görög kormány és a törvényhozás 2018-ig lényegében feladja szuverenitását és egyetlen lépést sem tehet Brüsszel jóváhagyása nélkül. A szoros felügyelet egyben kísérlet is: képes-e az EU a görög polgárok megelégedésére kormányozni az országot? Ha igen, akkor nyitva az út a jelenleginél sokkal szorosabb együttműködés, az Európai Egyesült Államok irányába. Ha nem, marad a jelenlegi, kontinentális válság.

Trencséni Dávid-->