Őrült bizonytalanság a Fed-ülés előtt
Fölforgathatja a piacokat, ha belekezd a monetáris politika szigorításába a Fed, miközben az eurózóna, Japán és Kína is lazít. Egy szempillantás alatt megváltozhat a befektetői hangulat, ahogy a nemzetközi pénzáramlás iránya is a magasabb kamat felé. Ha nem lép, bár erre az évre már beígérte az emelést, azzal is bizonytalanságot kelt, hacsak világosan ki nem fejti, mi a halogatás oka.
Ez a tétje a ma kezdődő kétnapos ülésnek. A Bloomberg által megkérdezett 78 közgazdász közül 38-nak az az álláspontja, hogy a nyíltpiaci bizottság az emelés mellett dönt, aztán valószínűleg hosszabb szünetet tart. Ám a határidős piacokon az irányadó kamatpályát legjobban tükröző ügyletek alapján csak 28 százalékos az esély arra, hogy a Fed meghozza ezt a döntést.
Az érvek egyik serpenyőjébe helyezik a megfigyelők azokat a tényezőket, amelyek az emelést támogathatják. Idekerülnek a gazdasági növekedés viszonylag jó lendületére utaló adatok. A bruttó hazai termék (GDP) 3,7 százalékos éves ütemet diktált a második negyedévben, és a legjobb úton halad, hogy a harmadikban is 2,2 százalékos iramot érjen el.
A munkanélküliség 5,1 százalékra, lényegében a teljes foglalkoztatásra utaló szintre esett, vagyis a kihasználatlan kapacitások mintha egyre szűkülnének. Ám ebbe a serpenyőbe is jutnak azért olyan elemek, amelyek meggondolásra késztethetnek. Ha figyelembe veszik a nyíltpiaci bizottság tagjai azokat is, akik nem keresnek munkát, mert úgysem találnak, vagy akik részmunkaidőben dolgoznak, de teljes állást szeretnének, akkor a munkanélküliség valódi rátája 10,3 százalék.
A másik serpenyőt terheli az infláció, amely közelebb áll a nullához, mint a kétszázalékos szinthez, és egyáltalán nincs is árnyomás a gazdaságon. Olcsó az energia, erős a dollár. A világgazdaságban pedig egyre több a gyengülésre utaló jel. Ezt a helyzetet nem kellene még egy kamatemeléssel nehezíteni. A Goldman Sachs úgy számítja, hogy az árfolyam, az elhanyagolható infláció és a globális trend önmagában felér három kamatemeléssel. Vagyis a piac már elvégezte azt, amire a nyíltpiaci bizottság készül.
Az idei ülések jegyzőkönyvei azt sugallják, hogy a döntéshozóknak súlyos dilemmát jelent, hogy mikorra időzítsék az emelést. Az sem jó, ha elhamarkodják, mert akkor esetleg újra csökkenteni kell a kamatot, de az sem, ha késlekednek, mert akkor az inflációt véthetik el.
A neves elemzők körében őrült vita bontakozott ki.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Fed volt vezető közgazdásza, Kenneth Rogoff, aki ma is tanácsadója a jegybank New York-i intézményének, azzal érvel, miszerint a modellek nem alkalmasak arra, hogy az inflációt jól előre jelezzék.
A Fednek viszont nemcsak bíznia, hanem teljesen biztosnak kellene lennie abban, hogy az árszínvonal emelkedésének üteme középtávon megközelíti, netán meghaladja a kétszázalékos célt. A volt pénzügyminiszter, Larry Summers ellenzi az emelést, mert a gazdaság szerinte még nem elég erős, és az augusztusi piaci felfordulás hatásait is még értékelni kellene. Szerinte inkább a mennyiségi lazítás politikáját kellene felújítani.
William Lee, a Citigroup stratégája szerint az olcsó pénz politikája túlzott kockázatvállalásra sarkall, lásd az augusztusi káoszt. Hasonló gondolatokat adott közre a jegybankok jegybankjának számító bázeli BIS, amely szerint a befektetők nagyon jegybankfüggők lettek, a rendkívül alacsony kamatok pedig kevéssé hatékony beruházásokat és vállalatokat is támogatnak, miközben gyengítik a strukturális reformok iránti elkötelezettséget. Ez mintha kamatemelésre sarkallna, miközben az IMF és a Világbank óvja a Fedet egy ilyen lépéstől a globális folyamatok miatt.
