Kínához kell alkalmazkodnia Latin-Amerikának

Alaposan megsínyli Latin-Amerika a kínai gazdasági modellváltást, ha nem alkalmazkodik a kihívásokhoz, s nem áll át a tudás és technológia vezérelte növekedési pályára – állapította meg friss tanulmányában az OECD.
A lassabb ütemű globális növekedés, az alacsonyabb nyersanyagárak és a visszaeső beruházások máris nyomot hagytak a térség fejlődésén. Brazília és Venezuela recessziót él át, Dél-Amerika erőteljesen fékez, míg Mexikó és néhány közép-amerikai feldolgozóipari exportőr viszonylag jó helyzetben van.

Ám a potenciális növekedési ütem így is öt százalékról háromra esik vissza, s a helyzet tovább romolhat, ha az országok vezetői nem ismerik fel, milyen szerkezeti változásokra lenne szükség annak nyomán, hogy a legnagyobb kereskedelmi és pénzügyi partnerré vált Kína a belső fogyasztást élénkítő, az exportot és a beruházásokat visszafogó új gazdaságpolitikát dolgoz ki. A fejlett ipari államokat tömörítő, párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), valamint a Latin-amerikai Fejlesztési Bank (CAF) a kolumbiai Cartagenában mutatta be közös tanulmányát, amely nem lát más lehetőséget, mint hogy a térség átáll a nagyobb tudást és korszerűbb technológiákat igénylő és alkalmazó termelésre és szolgáltatásokra, mert csak így tudja kihasználni a kínai gazdaságban rejlő új lehetőségeket.

Az ezredforduló óta Latin-Amerika Kínával folytatott kereskedelme huszonkétszeresére növekedett, míg a világ többi részével csupán háromszorosára. Az értékláncokban Kína szerepe meghaladta a régión belüli arányokat. Brazília, Chile és Peru első számú kereskedelmi partnere lett Kína az utóbbi másfél évtizedben. Ám Latin-Amerika mindeddig főként olajat, vasércet, szójababot exportált Kínába. Ennek a korszaknak azonban vége. Ez súlyosan érintheti például Chilét és Perut.

A városiasodás és a középosztály drámai iramú bővülése miatt Kínának feldolgozott élelmiszerekre, zöldségre és gyümölcsre, szárnyas-, bárány- és marhahúsra, cukorra lesz szüksége, nagy mennyiségben és jó minőségben. Ez viszont kedvezhet Argentínának, Brazíliának és néhány közép-amerikai országnak.

Argentína, Brazília, Ecuador és Venezuela első számú finanszírozójává vált Kína az utóbbi bő évtizedben. Latin-amerikai hiteleinek összege 94 milliárd dollárra rúg, ám 2025-re befektetésinek értéke elérheti a 250 milliárd dollárt. Eddig elsősorban infrastrukturális és bányászati fejlesztéseket támogatott Peking, a továbbiakban azonban tevékenysége kiterjed például a telekommunikációra is. A szél- és napenergia előállításában saját technológiájának exportja révén vesz részt.

Tizenöt éven belül Kínában kétszázmillió embernek lesz felsőfokú végzettsége, kétszer annyinak, mint Latin-Amerikában, s ez újabb kihívás a térség számára, ha versenyképes szeretne maradni. Az OECD szerint ez csak úgy lehetséges, ha a latin-amerikai országok hatékonyabban költenek az innováció serkentésére, az oktatás fejlesztésére, a regionális integráció előmozdítására és az infrastruktúra korszerűsítésére. Ezt persze ésszerűbb, átláthatóbb szabályozással, magasabb színvonalú kormányzással kellene kiegészíteni, hogy a kínai kapcsolat megbízhatóbb alapokon épülhessen tovább.