Nemcsak papíron, hanem a közfoglalkoztatástól eltekintve is bővült tavaly a foglalkoztatottság: a közmunkások és a külföldre távozók nélkül is 58 ezerrel emelkedett egy év alatt a létszám. Tavaly átlagosan 308 ezren voltak munka nélkül, 35 ezerrel kevesebben, mint 2014-ben, a munkanélküliségi ráta így 0,9 százalékponttal 6,8 százalékra csökkent. A közfoglalkoztatottak száma 178 ezer főről 232 ezerre nőtt, ami 54 ezer fős bővülést jelent.
A regionális különbségek és a strukturális problémák ugyanakkor nem igazán javultak: míg a Nyugat-Dunántúlon tovább csökkent – 3,5 százalékosra – a munkanélküliségi ráta, addig az Észak-Alföldön ennek háromszorosa, 10,2 százalék az állástalanok aránya. „Nyugat-Magyarországon már minden szinten óriási munkaerőhiány van, aminek következtében a helyi munkaerőpiacot domináló autóipari gyártócégek számára nehézkessé vált a toborozás a betanított munkásoktól kezdve egészen a kvalifikált, idegen nyelveket beszélő mérnökökig, informatikusokig” – magyarázta a Világgazdaságnak Farkas Edit, a Man at Work humánszolgaltató és személyzeti tanácsadó cég üzletágvezetője. A válság előtti években a felkínált álláshelyek 70 százalékát szinte egyből fel is tudták tölteni a jelentkezőkkel, ma már legfeljebb a felét, a többieket más munkahelyeken, esetenként külföldön kell „levadászniuk” a munkaerő-közvetítőknek.
A hazai munkaerőpiacra azonban a tervezett létszámcsökkentése nyomhatja rá leginkább a bélyegét a következő időszakban. A legutóbbi kormányzati nyilatkozatok szerint a politikai ciklus végéig 100-150 ezerrel csökkenhet a költségvetési szektorban dolgozók létszáma. Bár a kormányzat optimista azzal kapcsolatban, hogy az érintettek sikeresen „átigazolhatnak” a versenyszférába, a munkaerő-piaci szakértők szerint ez nem olyan biztos.
„A pontos számok és szakterületek ismeretének hiányában egyelőre megjósolhatatlan, hogy az elbocsátandó közszolgálati alkalmazottak mekkora hányada tud majd sikeresen elhelyezkedni a versenyszférában – mondta a Világgazdaságnak Sághy András, a Kienbaum Executive Consultants Kft. ügyvezetője. Mindenesetre mind a magán-, mind a közszférában élnek előítéletek a másik oldallal szemben. A versenyszférában dolgozók például gyakran gondolják azt, hogy a közszolgák elmaradnak tőlük a rugalmasság, alkalmazkodóképesség és gyorsaság tekintetében.” Sághy András szerint ez nem feltétlenül van így, főleg a fiatalabb generációk esetében. Ha részben mégis igaznak bizonyulnak ezek az előítéletek, a cégeknek akkor is érdemes lehet a közszolgák „átállítására” energiát és időt fordítani, különösen ha van számukra értékes szaktudásuk, kapcsolati tőkéjük vagy valamilyen speciális képességük.
A közszférából elbocsátott munkavállalóknak feltehetően csupán egy részét tudja majd felszívni a versenyszféra – vélekedett Farkas Edit. „A multinacionális gyártócégeknek például nagyon speciális igényeik vannak, nem elegendő a villamos-, gépészmérnöki vagy informatikusi diploma, hanem a számukra releváns területen szerzett specifikus szakmai tudás és munkatapasztalat, valamint a nyelvtudás is fontos. Így azoknak a közszolgáknak lesz nagyobb esélyük a váltásra, akiknek van kellő versenyszférai szakmai múltjuk, vagy esetleg hajlandók kevésbé kvalifikált munkakörben elhelyezkedni” – hangsúlyozta a Man at Work üzletágvezetője.
VG-szakértő: Ádler Judit, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője
A 2014-eshez nagyon hasonló folyamatok zajlottak tovább tavaly is, hiszen szerényen tovább nőtt a foglalkoztatottság, és csökkent a Bár ebben szerepet játszott a közfoglalkoztatottság növekedése is, pozitív fejlemény, hogy a foglalkoztatottak számának növekedésében már a GDP-növekedés vállalkozásösztönző hatása is érződik, hiszen az alkalmazottak és a foglalkoztatottak száma eléggé együtt mozog a statisztikákban. Az idén alapvetően hasonló folyamatokra számítok, legfeljebb némileg lassuló dinamikával, ahogy a bővülési üteme is feltehetően csökkenni fog.
