Így indul az új év a világban

Mérsékelt és egyenlőtlen globális növekedés, széttartó monetáris politikát követő jegybankok, alacsony olajár és a vele járó infláció – ezek a legsűrűbben visszatérő kifejezések a 2016-os évre adott előrejelzésekben.

Gyakori közös vonás a nagy nemzetközi szervezetek, elemzőházak, pénzintézetek prognózisaiban az is, hogy 2015 második felében a korábbinál lejjebb vették a jövő évre szóló növekedési számaikat, legyen szó akár a Nemzetközi Valutaalapról (IMF), akár a Federal Reserve-ről (Fed), akár az Európai Központi Bankról (EKB). Jellemzően mérsékelt csökkentésekről volt szó, de mégis azt jelzik, hogy 2015 a vége felé nem úgy alakult, ahogy várták. A prognózisok lerontásában általában szerepet játszott az a három tényező, amelyet az IMF még októberben emelt ki a saját lépése indoklásaként. Az egyik a kínai gazdaság szerkezeti átalakulása – amely óhatatlanul lassulással jár együtt –, a másik a nyersanyagárak tartós mélyrepülése, a harmadik pedig a Fed szigorításának késlekedése volt, mert sokáig bizonytalanságban tartotta a világot, annak minden káros mellékhatásával együtt.

Az új év elejét is ezek a tényezők határozhatják meg. Kínától mindenki a lefékeződés folytatódását várja, sokan hozzáteszik azt is, hogy a kétséges hivatalos statisztikákból nem tudni, valójában hol tart a világ második legnagyobb gazdasága, elkerülhető-e még a rettegett „hard landing”. Az újabb növekedési célszámot márciusban, az ötéves terv véglegesítésekor tudhatja meg a világ, az mindenesetre biztos, hogy a 4,35 százalékos alapkamatból még van mit vágni, a kínai jegybank nyugodtan mehet ellenkező irányba a Feddel. Az USA jegybankja már a decemberi kamatdöntéskor közölte, mit tervez: négy, egyenként 25 bázispontos emelést, feltéve, hogy a munkaerőpiac jó karban marad az elnökválasztásra készülő országban, az infláció pedig felfelé kúszik. Utóbbit még megakadályozhatja az olcsó olaj továbbélése – e tekintetben nagyon óvatosak a jóslatok.

Sok elemzésben számolnak azzal, a Goldman Sachstől az IMF-en át a BofA Merrill Lynchig, hogy öt-hat év hanyatlás után erőre kapnak a válság előtti csillagok, a feltörekvők, ha nem is egyformán. A BofA Merrill Lynch számításai szerint e csoport növekedése először gyorsul majd 2010 óta (az idei 4 százalékról 4,3 százalékra, Kína nélkül számolva 2,6 százalékról 3,1 százalékra). Brazília viszont aggasztóan kimarad a sorból: Latin-Amerika legnagyobb, már most is recesszióval küzdő gazdasága jövőre tovább zsugorodhat.

Európában épp az az ország hasíthat igen jól, amelyik az unióból való kilépés gondolatával játszik, az Egyesült Királyság reformfeltételeinek legalább részleges teljesítése azonban még jól is jöhet a közösségnek. Rajta kívül a feltörekvők és fejlődők címszó alá tartozók produkálhatnak látványos bővülést – az IMF 3 százalékot vár tőlük –, ám ebbe a társaságba többnyire kicsi gazdaságok tartoznak (Lengyelország kivételével), az EU növekedési nehézségein aligha segítenek érdemben. Annál is kevésbé, mert egy részük még nem vezette be az eurót, így a valutaövezet problémáit is elháríthatják maguktól. Azokat a maga útján próbálja megoldani az eurózóna jegybankja, amely feltehetőleg még erősebben nyomja majd a pénzt a gazdaságba, elnöke, Mario Draghi pedig továbbra is minden lehetséges alkalommal elmondja majd: most már a kormányokon, a szervezeti átalakításokon lenne a sor.