Különösen nagy a teher most az EKB-n
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságFelfokozott várakozások előzik meg az Európai Központi Bank (EKB) kormányzótanácsának csütörtöki ülését, miután az eurózóna legutóbbi makroadatai, élükön a februárban ismét mínuszba forduló inflációval, sorra azt jelezték, hogy a szinte napra pontosan egy éve beindított mennyiségi lazítás nem volt elég az érdemi fellendüléshez.
A várakozásokat csak fokozták az év eleji piaci turbulenciák, amelyek megoldását – hasonlóan a 2007–2008-as pénzügyi válsághoz – sokan ismét a nagy jegybankoktól várják. Azok azonban kezdik kimeríteni az eddigi eszköztár lehetőségeit, beleértve a mennyiségi lazítást is – így az EKB-n, illetve elnökén, Mario Draghin most különösen nagy a teher.
Az eurózóna jegybankjának döntéshozói ráadásul csalódást okoztak, amikor a decemberi ülésen csak a betéti kamatot nyomták mélyebben a negatív tartományba (0,3 százalékig), illetve az eszközvásárlási program 60 milliárd eurós keretét nem bővítették ki, csak a minimális időtartamát hosszabbították meg az eredetileg jelzett 2016. szeptemberről 2017. márciusra. Az akkor látott hevesen elutasító piaci reakciót most nyilván mindenki szeretné elkerülni, ám az EKB-nak arra is ügyelnie kell – figyelmeztetett számos elemzés –, nehogy túl radikálisat lépjen: ez esetben ugyanis azt gondolhatják a piaci szereplők, hogy Draghiék komoly bajokat látnak az eurózónában, sőt a világban, és esetleg ez okozhat pánikot.
A számos elemzői felmérés szerint a 0,05 százalékos alapkamathoz nem nyúl hozzá ma a kormányzótanács, de az egynapos betéti kamatot tovább csökkenti, a többség újabb 10 bázispontos vágásra számít, ám van, aki nem zárja ki a 20-ast sem, vagyis a mínusz 0,5 százalékos kamatot. Ez hitelezésre késztetheti a bankokat, viszont erősen árt az árfolyamuknak. Ezért az utóbbi időben egyre többen tippelnek arra, hogy az EKB követi a japán mintát, és többszintű egynapos betéti kamatot vezet be (összegtől függően).
Csaknem biztosra veszi mindenki a kötvényvásárlás havi keretének megemelését is; általában 10 milliárd eurós többletet várnak, bár 15-20 milliárdos találgatások is akadnak. Érdekesebb kérdés, hogy kibővíti-e az EKB a vásárolható papírok körét. Jelenleg a jegybank az eurózóna országai, illetve egyes intézményei által kibocsátott kötvényeket vehet (de csak olyat, amelynek a hozama nem alacsonyabb a jegybank betéti kamatánál), valamint megfelelő minőségű adósságfedezetű kötvényeket, illetve eszközfedezetű értékpapírokat. A vásárlások nagy többsége az államkötvényekre jut, úgy, hogy az EKB egyetlen papírból sem vehet többet a kibocsátás 33 százalékánál, illetve egyetlen kibocsátó összes papírjából se vehet többet 33 százaléknál. A mennyiségi korlátozások változására egyelőre nemigen számít senki, azt viszont van, aki elképzelhetőnek tartja, hogy megfelelő minőségű vállalati kötvényeket is bevonjanak a programba, annál is inkább, mert a program előrehaladtával elfogyhatnak a megfelelő államkötvények (különösen a németek). Nem zárható ki a banki kötvények vásárlása sem, de akkor az EKB saját magával kerülhet konfliktusba, hiszen ez év elejétől ő az eurózóna első számú felügyeleti szerve is.
Egész pályás letámadásként értékelné a piac, ha mindezek mellett – de nem helyettük – az EKB újabb kört indítana a közvetlenül a bankoknak szóló műveleteiben is; a jegybank 2012 óta nyújt olcsó forrást a hosszú távú refinanszírozási műveletek (LTRO) keretében, ennek a feltételein is javíthatnak még. Közvetve, de a piacbefolyásoló eszközök közé tartozna az is, ha az EKB szakértői lefelé módosítanák az eurózónára adott inflációs és növekedési prognózist.
A piaci szereplők és a szakértők többsége egyetért abban, hogy a központi banknak most kell ellőnie puskapora nagy részét, ha eredményt akar elérni: a betéti kamatok újabb megvágása után legfeljebb még egyre marad mozgástér, a mennyiségi lazítás keretének kibővítése pedig akár már most befejeződhet, különben a program kezelhetetlenné válik a mostani feltételek mellett.
