Magyarországnak nincs szégyenkeznivalója a kutatás-fejlesztésre költött pénz összegét tekintve, de több nehézség akadályozza a fejlődést – derült ki az Európai Bizottság mellett működő Európai Kutatási és Innovációs Megfigyelőközpont (Research and Innovation Observatory, RIO) jelentéséből. A K+F ráfordítások évek óta a 1,4 százaléka körül ingadoznak, szemben az EU két százalék feletti átlagával, ez ahhoz elég, hogy Magyarország a 20. legyen az unióban. A ráfordítások alapján Magyarország a „mérsékelt innovátorok” csoportjába került, a RIO azonban úgy véli, kulcskérdés lenne az innováció előmozdítása a belföldi vállalatoknál, az érintettek együttműködésének javítása, valamint a humánerőforrás erősítése is.
A kutatás-fejlesztés és innováció (K+F+I) irányításának rendszerét Magyarországon a 90-es évek elejétől állandó szerkezeti változások jellemezték, ezért instabil, hiányzik a politikai elkötelezettség – állapítja meg a RIO. A rendszert legutóbb 2015. január 1-jén alakították át: ekkor jött létre a Pálinkás József vezette Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, amely K+F-csúcsszervezetként működik. A RIO a személyi és szerkezeti változások mellett hiányosságokat lát az EU-pénzek felhasználásánál is, fennakadások voltak a finanszírozási döntések meghozatala, a szerződések aláírása és a kifizetések terén is.
„A kis belföldi cégek gyakran állami támogatásra várnak ahhoz, hogy új kutatási vagy innovációs projektekbe kezdjenek, ritkán ruháznak be ebbe saját forrásaikból” – emeli ki a jelentés. A kormány a 2013–2020-as K+F+I-stratégiával kifejezetten az innovatív kkv-kra szabott intézkedéseket hozott. De a RIO úgy véli, a kormányzati szervek és a kkv-k (főként a belföldi tulajdonban állók) kockázatkerülő hozzáállása és a feltételek akadályozzák az innováció felgyorsulását.
Habár indultak programok a tudományos élet, a felsőoktatás és az üzleti szféra közötti együttműködés támogatására, ezek még nem értek el jelentős eredményt. „Sok esetben hiányzik a programok közötti kapcsolat és a folytonosság – a programok állandóan módosulnak, a legfontosabb szereplők nehezen tudják értelmezni és beépíteni azokat üzleti terveikbe” – emeli ki a RIO. Nemzetközi összehasonlításban alacsony a tudományos és mérnöki diplomát szerzők száma és az egész életen át tartó tanulásban részt vevők aránya, szakadék alakulhat ki a tudományos és mérnöki munkatársak kereslete és kínálata között. Van néhány program a kutatói pálya vonzóbbá tételére és a felsőoktatás minőségének javítására, de az erőfeszítések elaprózottak. „Nem elégséges a kutatók utánpótlása, ennek oka a nagyon alacsony fizetésekben, az üzleti szférában vagy külföldön elérhető karrierlehetőségekben rejlik” – írják az elemzésben.
Tavaly a Központi Statisztikai Hivatal szerint 2801 kutatóhely működött, 6,4 százalékkal kevesebb, mint az előző évben. Inotai András, az MTA Világgazdasági Intézetének kutatóprofesszora korábban lapunknak hangsúlyozta: a kutatóhelyek száma a 2006-os szintre esett vissza. A K+F-létszám 56 200 fő volt tavaly, két év alatt 2 ezres csökkenést mértek.
Mérsékelten hatékony intézmények
Az elmúlt néhány évben több tudományos, technológiai és innovációs tanácsadó testület jött létre – írja a RIO jelentése –, közülüka legújabb a Nemzeti Tudománypolitikai és Innovációs Testület.
A RIO szerint az ilyen tanácsadó testületek „szűk körű és mérsékelt érdemi tevékenységet folytatnak”.
a legújabb a Nemzeti Tudománypolitikai és Innovációs Testület.
A RIO szerint az ilyen tanácsadó testületek „szűk körű és mérsékelt érdemi tevékenységet folytatnak”. -->
