Merkel nem akar lazítást

A stabilitási paktum nagyon rugalmas, ezt okosan ki kell használni – ezekkel a szavakkal védte ki Angela Merkel német kancellár olasz kollégája, Matteo Renzi esetleges próbálkozását, hogy Berlin támogassa az olasz büdzsé fellazítását. Merkel azon a sajtótájékoztatón ejtette ezt el, amelyet a Garibaldi repülőgép-anyahajó fedélzetén tartottak, közösen Renzivel, valamint Francois Hollande francia államfővel, a Ventotene szigetén tartott hármas csúcstalálkozó alkalmából. A három legnagyobb uniós ország vezetői eredetileg azért találkoztak, hogy egyeztessék álláspontjukat a három hét múlva Pozsonyban, a brit kilépés ügyében rendezendő rendkívüli EU-csúcs előtt, illetve Renzi szándékai szerint azért is, hogy megkezdhessék a jövőre 60 éves közösség újraindítását.

Korábbi sajtóhírek szerint az olasz kormányfő támogatná Merkelt abban, hogy a briteknek időt kell hagyniuk a Brexit megkezdésére, de cserébe azt várja, hogy Berlin ne gáncsolja el a fiskális lazítással is járó reformokat. Merkel most „merésznek” nevezte Renzi egyebek közt adócsökkentéssel is járó terveit, azt is elismerte, hogy Európa még nem minden szektorban a világ legversenyképesebb helye, de ennél tovább nem ment – nyilván azért sem, mert az őszi tartományi, illetve a jövőre esedékes szövetségi parlamenti választások előtt nem tűnhet fel úgy odahaza, mint aki enged a szigorból. Az olasz kormányfő amúgy csak azt szeretné elérni, hogy jövőre az Európai Bizottság által már elfogadott 1,8 százalék helyett 2 százalék fölötti hiánnyal tervezhesse a büdzsét, amelybe így élénkítő intézkedéseket is be lehetne építeni. Erre eddig is nagy szükség lett volna, a második negyedéves GDP-adatokból azonban kiderült, hogy a recesszióból tavaly kikapaszkodó olasz gazdaság már csak stagnál, a 2016-ra kitűzött 1,2 százalékos kormányzati növekedési célból aligha lesz valami.

Feltehetőleg a francia elnök is örült volna, ha Merkel határozottabb jelét adja annak, hogy eltűri a lazítást, hiszen Franciaország tartósan és deklaráltan késésben van a 3 százalékos hiányküszöb elérésével, de végül neki is be kellett érnie annyival, hogy módot lehet találni a rugalmasabb magatartásra. A Franciaországot sújtó merényletek után érthető módon Hollande sürgette, hogy fűzzék még szorosabbra az együttműködést az unión belül biztonsági kérdésekben, beleértve a titkosszolgálatok együttműködését és az adatok megosztását. Merkel ebben támogatta is, bár hozzátette, egyszerre kell garantálni az újra biztonságos Európát és azt, hogy az euró­pai értékek szerint lehessen élni.

A legnagyobb egyetértés a Brexitet illetően volt a hármak között. Tiszteletben tartjuk a britek döntését, de világossá akarjuk tenni, hogy a többi 27 ország egy virágzó, biztonságos Európáért dolgozik – ez volt az alaphang. Az viszont még nem derült ki, hogy mi lesz a megoldás a Brexit utáni Európára: leegyszerűsítve, az a két álláspont verseng, hogy fűzzék-e még szorosabbra az integrációt (nagyjából ezt támogatja a francia–német–olasz trió), vagy inkább Brüsszelt vonják a tagállamok szorosabb ellenőrzése alá. Ezt az ügyet szemmel láthatóan Merkel veszi kézbe: mától a hét végéig 13 EU-ország vezetőivel egyeztet különféle találkozókon a Brexit kezeléséről.