Mindig csak másoknál van korrupció

Majdnem a kétszeresére nőtt a korrupcióról tudomást szerző cégvezetők száma az idén, miközben megfeleződött azoké, akik válaszolni mertek vagy akartak a vállalati etikát firtató kérdésekre. Az EY és a MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének közös felmérésében hatodik éve kérdezik meg háromszáz vállalat vezetőjét, és korábban a megkeresettek 60-70 százaléka állt a kutatók rendelkezésére, az idén viszont csak 30 százalék mondott igent. Azt nem tudni, mi romlott el – csak kevesebb lett-e a vezetők ideje, vagy ennyire nőtt a félelem –, de annyi biztos: idén a válaszadók 54 százaléka állította, tudna legalább egy példát mondani arra, hogy mások korrumpálni próbálták hivatalos szerv ügyintézőjét valamilyen előny megszerzése érdekében. Tavaly 29 százalék volt az arány, azelőtt 34.

Miközben a vállalatvezetők képe az általános helyzetről negatív, saját környezetükben nem sokan látnak problémát. Például a többség elutasítja, hogy fizessen különböző előnyökért: „csak” 12 százalék fontolna meg vagy fogadna el vészhelyzetben is egy olyan ajánlatot, amely 10 százalékért garantálná az üzletet. Hat százalék elegánsan annyit mondott: nem tudja, mit tenne ilyenkor. Elméletben kiváló helyzetet jelez az is, hogy a vállalkozások 94 százalékánál nem volt etikai vétség (korrupció, visszaélés) az elmúlt öt évben – pedig a nemzetközi felmérések szerint a cégek átlagosan árbevételük 5-7 százalékát elveszítik visszaélések miatt.

Fábián Lívia, az EY felelős üzleti működés szolgáltatások üzletágának igazgatója szerint a magyar vállalkozások vezetői egyszerűen nem ismerték fel a cégüket érintő korrupciós kockázatokat, és nem is foglalkoznak ezekkel, mint ahogy nincsenek tisztában az információbiztonsági, sőt még az adókockázatokkal sem. A cégvezetők például nem látnak igazán magas korrupciós veszélyt egyetlen munkakörnél sem, pusztán 24 százalékuk gondolja azt, hogy a raktárosok, árukiadók érintettek lehetnek visszaélésben, a beszerzők, illetve az üzletkötők esetében 21-22 százalék lát esélyt arra, hogy esetleg megvesztegetik őket. A magyar vállalatok 59,5 százalékánál nincs rendszeres kockázatfelmérés, alig 18 százalékuk kér nyilatkozatot arról a munkatársaitól, nem áll-e fenn velük kapcsolatban összeférhetetlenség (a beszerző munkatárs véletlenül nem tulajdonos-e a beszállító cégben). Jó hír, hogy 20 százalékponttal 53,9 százalékra nőtt az etikai kódexszel rendelkező cégek aránya – igaz, az arány nemzetközi szinten 81 százalék. A visszaélések kivédésének leghatékonyabb módszerével, a bejelentésre szolgáló forró dróttal mindössze a vállalkozások 28 százaléka rendelkezik – a globális arány 60 százalékos. A vállalatok 40 százalékának nincs beszerzési szabályzata, 45 százalékuk nem pályáztat, azok felénél pedig, ahol legalább van tender, egyetlen ember dönt róla.

Hárítják a kockázatokat

A cégek általában felismerték már, hogy az információbiztonság területén vannak kockázatok, de nem kezelik ezeket, illetve nem mérik fel a jelentőségüket. A cégvezetők 61,3 százaléka azt gondolja, hogy soha nem loptak ki tőle adatot – a túlzott elbizakodottság az EY szerint arra utal, hogy nem találkoztak a problémával. Ugyanilyen érdekes válaszokra lelni az áfavisszaélésekkel kapcsolatban is. A válaszadók többsége tisztában van azzal, hogy vizsgálnia kell partnerei tevékenységét is, kellő körültekintéssel kell a számlákat kezelnie, felelőssége van abban, hogy ne vegyen részt hallgatólagosan sem áfacsalásban. Ám amikor konkrét példa kerül elő, sokan elbuknak: a válaszadók 20 százaléka elfogadná, ha beszállítója hirtelen azt közölné, most másik céggel számlázna (18 százaléka nem tudná, mit tegyen). Hasonló az arány a körhintacsalásoknál: 27 százalék nem foglalkozna azzal (22 százalék nem tudja, mit tegyen), ha megtudná, hogy az elvben exportra szánt áruját a vevő valójában Magyarországon adja el. V. I.