Nagyot esett Magyarország

Hiába került már ez év elején Orbán Viktor miniszterelnök asztalára a jegybanknak az a terve, amellyel Magyarország versenyképessége érdemben javulna, és 25 év alatt felzárkóznánk Ausztriához, egyre távolabb kerülünk ettől a céltól. A Világgazdasági Fórum (WEF) legújabb versenyképességi rangsora szerint a 69. helyre zuhantunk idén a tavalyi 63. pozícióból, ezzel a második egymást követő évben romlott Magyarország teljesítménye. (A WEF 138 országot rangsorolt idén a tavalyi 140 után – ilyen mélyen még sose voltunk a 2003 óta összeállított listán.)

Míg a gazdaságkutatók és az elemzők amiatt aggódnak, hogy az ország gazdasági növekedése és felzárkózása tovább lassulhat a romló versenyképesség mellett, a Nemzetgazdasági Minisztérium inkább a lista készítőit ostorozza. A tárca lapunknak megküldött álláspontja szerint „a magyar gazdaság versenyképességének nem az az elsődleges fokmérője, hogy Magyarország hányadik helyen szerepel egy kutatóintézet rangsorában, hanem az, hogy a magyar gazdaság milyen ütemben bővül, növekszik-e a foglalkoztatottság, egyensúlyban van-e az államháztartás és csökken-e az államadósság”. A WEF-é azonban a legátfogóbb versenyképességi kutatás, amelyet a gazdasági élet meghatározó szereplői követnek, ráadásul az eredményeket nem is vitatja: az elemzés szerint a makrokörnyezetben teljesít a legjobban az ország – amire a kormány is hivatkozik –, de a másik 11 pillér többségében (például az intézményi környezetben, az üzleti komplexitásban, a pénzügyi piacok terén vagy a felsőoktatásban) lemaradók vagyunk.

A kiszámíthatatlan gazdaságpolitika rontja az intézmények működési kereteit, a vállalkozási környezet pedig a cégek életét nehezíti, így ezekben a kategóriákban az első százba sem férünk bele. Erre mondja a gazdasági tárca: „Fontos tisztában lenni azzal, hogy a WEF rangsora nagyrészt szubjektív gazdaságstatisztikai adatokon, a megkérdezett vállalatvezetők véleményén alapuló indikátorokon alapul.” Egyrészt, a WEF versenyképességi listájának csak kisebb része alapul megkérdezésen, nagyobb része makroszámok alapján készül. Másrészt, a megkérdezett vállalatvezetők nagyon pesszimisták lehettek: szerintük a magyar gazdaságpolitika kiszámíthatatlan, a korrupció magas, nagy a bürokrácia, és egyre nagyobb gond a képzett munkaerő hiánya. Az oktatási rendszer problémái pedig nem sok jót ígérnek a jövőre nézve.

A Kopint-Tárki, a WEF magyarországi partnere elemzésében rámutat: intézményrendszerünk és egyben versenyképességünk fő problémája, hogy a kormányzati döntések során a kivételezett vállalkozások jelentős előnyt élveznek. A döntéshozatal nem átlátható, a tulajdonjogok tiszteletben tartása problémás, és a vállalati magatartás etikájával is gondok vannak – olvasható a cég elemzésében. Szerkezetileg a magyar versenyképesség leginkább a bolgár–román pároséhoz hasonlít. Vagyis Magyarország nem tudott az innovációvezérelt gazdaságok közé kapaszkodni, ehhez szakértők szerint nagyon komoly fordulatra lenne szükség.

A régió előttünk jár

A régiós országok előttünk vannak a WEF rangsorában. Csehország a 31., Lengyelország a 36., Románia a 62., Szlovákia pedig a 65. lett, utóbbi 2009 után először előzött meg bennünket. Magyarországon kívül az összes régiós ország versenyképessége javult az elmúlt egy-két évben. Most közvetlenül előttünk jár Omán, Peru és Macedónia, míg a nyomunkban olyan országok vannak, mint Marokkó, Srí Lanka és Barbados.