A világgazdasági válság óta eltelt időszakban helyreállnak a hosszú távú növekedés alappillérei, azonban a krízis előtti ütemre aligha számíthatnak a régió országai – vetíti előre a következő két évre az elemzés. A legalacsonyabb potenciális növekedés Csehország mellett Magyarországra lehet jellemző a 2016–2018 közötti időszakban, ám kétségtelen, hogy a 2 százalék feletti hazai ütem már jelentős javulás a világgazdasági válság után nulla százalékra süllyedt szinthez képest.
Ilyen kedvezőtlen helyzetből egyetlen ország sem vágott neki a kilábalás időszakának, mindenütt pozitív tartományban maradtak a hosszú távú növekedési kilátások. A bizottság kiemelte: miközben a legtöbb versenytárs konvergenciája csak a 2008–2009-es válság után fékezett le, Magyarországé már a válság előtt is jelentősen lelassult.
A potenciális növekedést a termelékenység hajtotta, de ez a válság után megszűnt – írták az elemzők. A válság utáni élénkülés munkaintenzív volt, ami abban is megmutatkozik, hogy egyre nagyobb a munkaerő hozzájárulása a potenciális növekedéshez (az elöregedés ellenére), miközben az innováció kevéssé hajtotta a gazdaságot. A bizottság szerint 2018-ig 2,4 százalékra gyorsul a magyar potenciális Ez Csehországéval azonos nagyságú, azonban a csehek egy főre jutó GDP-ben sokkal közelebb vannak az EU-átlaghoz és így a technológiai élvonalhoz (a cseh egy főre jutó GDP az EU-átlag 87 százaléka, a magyar 68 százaléka volt 2015-ben). Akárcsak nálunk, a cseheknél is kedvezőtlenül alakul a demográfiai helyzet, ami rontja a kilátásokat.
A beruházások alacsony szintje is visszafogja Magyarország potenciális növekedését. A piac által vezérelt magánberuházások tartós élénkülése nélkül ugyanis a tőkefelhalmozás csak mérsékelten fog hozzájárulni a potenciális növekedéshez és a termelékenység javulásához. A bizottság hangsúlyozta: az uniós finanszírozású beruházások fokozatos csökkenése miatt rendkívül fontossá válnak majd a magánberuházások.
A vállalatok mostani alacsony beruházási szintje visszafogja a termelékenységnövekedést, ezáltal a versenyképességet és a potenciális növekedést. A termelékenység növelése nélkül fennáll a kockázata annak, hogy Magyarország középtávon veszít versenyképességéből.
Románia azonban igen gyors, 4 százalék feletti GDP-bővülésre számíthat idén, ez azonban részben a költségvetési élénkítésnek az eredménye, ami nem javítja a potenciális növekedést. Ugyancsak komoly problémát jelent náluk a népesség fogyása.
A népesség 2007 óta 6 százalékkal csökkent, és az előrejelzések szerint 2020-ig további 4 százalékkal mérséklődhet a munkaképes korú lakosság száma. Ez negatívan hat a termelékenységre és a potenciális GDP-re. Romániában a termelékenység azonban a reformok hatására kedvezően alakul, a gazdaság növekedése a belső kereslet, azon belül is a fogyasztás robusztus bővülésén alapszik. A bizottság mindezek alapján úgy ítéli meg, hogy a régióban Romániában a legjobbak a növekedési kilátások.
Lengyelország konvergenciája is igen gyors volt az elmúlt években, és a potenciális növekedése 3 százalék körül alakult az elmúlt években. Az ország helyzete azért kedvező, mert a munka, a tőke és a termelékenység egyaránt hozzájárul a növekedéshez, vagyis annak szerkezete kiegyensúlyozott. A természetes szintjére süllyedt, és egyre többen vannak jelen a munkaerőpiacon a csökkenő munkaképes korú népesség ellenére. A makrogazdasági stabilitás és a strukturális reformok magas szinten tartják a potenciális GDP-t a következő években is, így az EU-hoz való felzárkózás folytatódhat.
