Mexikói győzelemmel zárult a tonhalcsata

Északon és délen is kereskedelmi frontvonalakat nyitott az Egyesült Államok, mozgalmasabbá téve a Donald Trump által kritizált Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) jövője körüli vitákat. Délen mexikói győzelemmel zárult a 2008 óta zajló tonhalvita, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) döntőbírósága ugyanis évi 163,2 millió dollárban, az eredetileg kért összeg harmadában határozta meg azt a követelést, amely Mexikót illeti az USA-ba exportált tonhal hátrányos megkülönböztetéséért – írja a Reuters.[caption id="" align="alignleft" width="600"] Kép: AFP[/caption]

A mexikói gazdasági minisztérium már postázta is a számlát Washingtonnak. Igaz, hogy azt postafordultával vissza is küldték, arra hivatkozva, hogy időközben megszüntették a diszkriminációt, s ennek következményeiről júliusban dönt majd a WTO. Mexikóban a „delfinbarát” amerikai címkézés verte ki a biztosítékot, s hozta versenyhátrányba a tonhalexportjukat. A címke eredetileg a tonhalhalászaton hálóba keveredő és elpusztuló delfinek védelmét szolgálta, s bár Mexikó váltig állítja, hogy a delfinpusztulást minimalizálta, ennek az amerikaiak nem adtak hitelt, így a halásztársaságok pluszadminisztrációra, rajtaütésszerű helyszíni ellenőrzésekre számíthattak – de csak ők! Az USA 2013-ban első körben veszített, s változtatott a szabályozáson, ám nem eléggé. A per tovább folyt, s a mostani részsikerrel sem ért véget, noha a delfinbarát követelményeken valamennyi exportőr ország esetében egységesen szigorítottak.

Ettől függetlenül zajlik még a két ország között a cukorszirup-háború is. A mexikóiak szerint az északról exportált sűrítmény 35 százalékos árelőnyt élvez, s ezzel tönkreteszi a drágábban termelő hazai cukornádtermesztőket. Tíz évvel ezelőtt kivetettek egy extra adót az import-édesítőszerrel készített üdítőkre, de ezt a WTO visszavonatta, mondván: sérti az amerikai cukoripar érdekeit. Most ott tartanak, hogy a mexikói cukoripar az importszirup blokádjával fenyeget, ha a feszült hangulatban zajló kvótatárgyalások megfeneklenének.

Északon viszont már lövés is dördült, igaz, Donald Trump csak a startpisztoly ravaszát húzta meg, de a golyóval a kanadai fafeldolgozókon ejtett sebet. Az elnök hétfőn 24 százalékig terjedő importvám bevezetését kezdeményezte a Kanadából érkező puhafaszállítmányokra, arra hivatkozva, hogy a túl olcsó északi fűrészáru elárasztja az USA-t, hasonlóan a tejtermékekhez, amelyeknél még tart a türelmi idő. A probléma nem új keletű, gyors rendezési módja viszont annál inkább, Trump az előző adminisztráció által folytatott tárgyalásokat zárta így rövidre. Justin Trudeau kanadai kormányfő igazságtalannak nevezte Trump döntését, s kilátásba helyezte a nehéz helyzetbe hozott fafeldolgozók megsegítését, jóllehet az iparág tőzsdei szereplőinek árfolyama éppenséggel emelkedett a hírre, mivel a részvényesek súlyosabb szankciókra számítottak – írja a Bloomberg. Kanada figyelmeztetett, hogy a korlátozással felérő vámkivetés megdrágítja a házépítéseket és 8241 állás megszűnését eredményezi – az Egyesült Államokban. Az intézkedés jövő januártól lehet hatályos, de visszamenőlegesen érvényesítenék. Nem kis tételről van szó, a kanadai fűrészáruexport évi 5 milliárd dollárt tesz ki, s az amerikai felhasználás harmadát adja. A vita a NAFTA és a WTO előtt folytatódhat, ám az eredményhirdetésre sokáig kell várni: a legutóbbi faexportügy 2001-től 2006-ig húzódott.

Elbukhat a határkiigazítási adó

Donald Trump nagy érdeklődéssel várt új adócsomagját pénzügyminisztere, Steven Mnuchin ismertette lapzártánk után. A nap folyamán kiszivárgott, hogy a 35 százalékos társasági adót 15 százalékossal váltják fel, az alacsonyabb kulcsot kiterjesztenék azokra a vállalkozókra is, akik az üzleti nyereség után személyi jövedelemadót fizetnek, a külföldön tartott profitok repatriálását 10 százalékos közteher kivetésével honorálnák, megemelnék a személyi jövedelmekből levonható egységesen megállapított összeget, de nem vezetnék be a határkiigazítási adót. Az amerikai cégek ma átlagosan 15 százalékot tesznek a közös kasszába a levonások, a kedvezmények és a kiskapuk kihasználása révén, vagyis nemzetközi szinten egyáltalán nincsenek hátrányban. | B. M.