Londoni elemzők: Közép-Európa még nem túlfűtött
Az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház, a Capital Economics hétfőn ismertetett átfogó térségi tanulmányában közölte, hogy az egyedi adatokból elvégzett számításai szerint az általa vizsgált közép- és kelet-európai térség éves összevetésű átlagos növekedési üteme 5,4 százalék volt a harmadik negyedévben, 2008 óta a leggyorsabb.
A Capital Economics londoni elemzői hozzátették: saját modellszámításaik szerint a közép- és kelet-európai gazdaságokban az aggregált éves összevetésű bérnövekedési ütem a harmadik negyedévben 7,7 százalékra gyorsult az előző negyedévben mért 5 százalékról.
A ház szerint ez a bérnövekedési ütem a térség legtöbb gazdaságában nem összeegyeztethető az inflációs célokkal, és a maginfláció – jóllehet még mindig alacsony – máris egyértelműen emelkedő pályán van.
A bérkiáramlás és az inflációs nyomás erősödésének egyik következményeként a térség gazdaságaiban megjelentek a külső versenyképesség eróziójának korai jelei. A leggyakrabban használt versenyképességi mérőszámok közé tartozik az effektív reálárfolyam, vagyis a kereskedelmi súlyozással számolt árfolyam az adott gazdaság kereskedelmi partnereinek inflációs rátájával kiigazítva.
A Capital Economics londoni elemzői hangsúlyozzák, hogy Közép- és Kelet-Európa összes gazdaságában emelkedett az effektív reálárfolyam az elmúlt egy évben, különösen markáns mértékben Lengyelországban és Csehországban.
A bér- és áremelkedési nyomás okozta versenyképességi erózió másik mérőszáma az egységnyi termékértékre jutó munkaköltség. Magyarországon, Romániában és Csehországban ez a mutató az elmúlt egy évben 5-10 százalék közötti ütemben emelkedett, jelezve, hogy a bérek gyorsabban növekszenek a termelékenység növekedési üteménél – áll a Capital Economics térségi tanulmányában.
A ház londoni elemzői szerint mindez „nem, vagy legalábbis még nem” ugyanolyan jellegű túlfűtöttség, mint amilyet a térség közvetlenül a 2008-2009-es pénzügyi válság előtt átélt. A hitelkiáramlás üteme mérsékelt, a kihelyezések zöme ma már egyre inkább helyi valutában, és nem devizában történik, emellett a régió gazdaságainak folyómérleg-pozíciója is sokkal egészségesebb, mint a válság előtt volt, és a tőzsdei árazások sem mutatnak túlértékeltségre.
Mégis, a Taylor-szabálynak a Capital Economics által alkalmazott változata arra vall, hogy Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban és Romániában túl laza a monetáris politika – hangsúlyozza a cég tanulmánya.
A Taylor-szabály ökonometriai levezetésének alapeseti változata azt mutatja meg, hogy az inflációs cél és a tényleges infláció, valamint a potenciális és a tényleges gazdasági növekedés ütemei közötti eltérések a nominális jegybanki kamat mekkora és milyen irányú módosítását indokolják.
A Capital Economics elemzői szerint a fő aggodalomforrás az, hogy a szakpolitikai döntéshozók ezekben az országokban legalábbis egyelőre nem mutatnak hajlandóságot az élénkítő jellegű alapállás visszavonására.
A ház szerint mindez nem veszélyezteti a növekedést a következő 6-12 hónapban, de 2-3 éves távlatban „már hosszú árnyékot vet a térség kilátásaira”. A növekedés jelenlegi gyorsulása mindenképpen jó hír a közép- és kelet-európai régiónak, amely keményebben megszenvedte a globális pénzügyi válságot, mint a világgazdaság legtöbb más térsége, de senkinek nem állna érdekében az idén mért növekedési ütemek mesterséges fenntartásával próbálkozni – vélekednek tanulmányukban a Capital Economics londoni elemzői.
Más nagy londoni házak szerint ugyanakkor Magyarországon nem érzékelhető különösebb aggodalom a Magyar Nemzeti Bank (MNB) rendkívül enyhe alapállású monetáris politikája miatt.
A Morgan Stanley globális pénzügyi szolgáltató csoport londoni befektetési részlegének feltörekvő piacokkal foglalkozó elemzői nemrégiben tájékozódó látogatást tettek Magyarországon, Lengyelországban és Csehországban. Tárgyalásaikról összeállított, a minap Londonban ismertetett beszámolójukban közölték: jóllehet budapesti partnereik többségének véleménye szerint az MNB monetáris politikája „végletesen enyhe”, alig volt azonban olyan tárgyalópartnerük, aki a magyar gazdaság túlfűtötté válásától félt volna, vagy attól, hogy az infláció „elszállna”, és azzal kapcsolatban sem mutatkozott aggodalom, hogy a forint esetleg sérülékennyé válhat az alacsony kamatok miatt.
A Morgan Stanley londoni beszámolója szerint még a leginkább szkeptikus megfigyelők sem tartottak attól, hogy az MNB monetáris alapállása alapvető egyensúlyi problémákat okozhat a magyar gazdaságban.
