Túl sok energiát emészt fel az AI – a kutatók az emberi agy működésében találták meg a lehetséges megoldást – ezeken a területeken használhatják
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium kutatói szerint az emberi agy működése új irányt mutathat a mesterséges intelligencia hardvereinek fejlesztésében. Az agy rendkívül összetett ideghálózata kiemelkedő számítási teljesítményt nyújt úgy, hogy közben nagyon kevés energiát fogyaszt, ezért a tudósok egyre nagyobb figyelmet fordítanak az ezt utánzó úgynevezett neuromorfikus rendszerekre – írja a Techxplore.
Ez lehet a kulcs a hatékony neuromorfikus rendszerek megalkotásához
Az egyik legígéretesebb megközelítés az ionikus számítástechnika, amely az elektronok helyett ionok segítségével dolgozza fel az információt. A terület még korai fejlődési szakaszban jár, ezért a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium (LLNL) kutatói áttekintették azokat a tudományos kérdéseket és technológiai hiányosságokat, amelyeket meg kell oldani ahhoz, hogy a koncepció laboratóriumi kísérletekből gyakorlati alkalmazássá váljon.
A jelenlegi mesterségesintelligencia-rendszerek hagyományos félvezető chipekre épülnek, amelyek jelentős energiaigénnyel működnek. A kutatók szerint olyan alternatívákra van szükség, amelyek jóval kisebb energiafelhasználás mellett kínálnak hasonló számítási képességeket.
A modern mesterséges intelligencia nagyon költséges és energiafaló, illetve fenntarthatatlan fejlődési pályára lépett
– mondta Aleksandr Noy, az LLNL tudósa, a kutatás vezetője. „Szükségünk van egy alacsony energiafogyasztású megoldásra, amely ugyanazokat a számítási képességeket képes biztosítani, de az energiaköltségek töredékéért” ‒ emelte ki Noy.
Az ionikus rendszerek több szempontból is közelebb állnak az agy működéséhez, mint a hagyományos komplementer fém-oxid félvezető eszközök. Az információ tárolása és feldolgozása ugyanazon a helyen történhet, így csökken az adatmozgatás energiaigénye és alacsony feszültségen működhetnek. További előnyt jelent, hogy az információ továbbítására többféle ion és molekula használható.
A technológia fejlődéséhez új anyagokra és olyan architektúrákra lesz szükség, amelyek hatékonyabban támogatják az ionok mozgását. Fontos feladat az is, hogy ezek a rendszerek együtt tudjanak működni a ma használt számítástechnikai megoldásokkal.
A szerzők azonban úgy vélik, az ionikus neuromorfikus számítástechnikának nem a hagyományos chipekkel kell versenyeznie.
A technológia elsősorban olyan területeken lehet sikeres, ahol az energiahatékonyság és a biológiai vagy kémiai kompatibilitás kiemelt jelentőségű.
Ide tartozhatnak az agy–számítógép kapcsolatok, az érzékelőkbe épített adatfeldolgozás és a környezeti megfigyelőrendszerek, ahol a hagyományos elektronika korlátai egyre jobban láthatóvá válnak.
A teljes tanulmány a Science tudományos folyóiratban jelent meg idén májusban.
