Múzeumi vásárlások a Kieselbach árverésén

A Magyar Nemzeti Galéria (MNG) helyszínen tartózkodó főigazgatója, Baán László Berény Róbert Weiner Leó-portréjának és Szántó György Öröm című festményének leütése után jelentette be, hogy az MNG él elővásárlási jogával, és igényt tart a képekre. A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, Prőhle Gergely pedig Berény Füst Milán-portréját vette meg 14 millió forintért, szintén az elővételi joggal élve. Füst Milán műgyűjteménye egykor négyszáz művet, festményeket, grafikákat, szobrokat és iparművészeti tárgyakat tartalmazott. Felesége örökölt vagyonából Füst Milánnak módja volt értékes műtárgyakra is áldozni, ám gyűjteményét mégis inkább a művészekkel való szoros barátságra alapozva építette. Berény Róbert, Bernáth Aurél, Bokros Birman Dezső, Beck Ö. Fülöp, Ferenczy Béni és Tihanyi Lajos jó ismerősei voltak, és az évek során mindegyiküktől jelentős műveket tudott megszerezni. A gyűjtemény grafikai anyagában számos erotikus, sőt pornográf munka is helyet kapott, jelezve tulajdonosuk intenzív érdeklődését a szexus, a testiség témája iránt, ami Füst Milán Szexuál-lélektani elmélkedések című munkájában is megmutatkozik. A Füst Milán Fordítói Alapítvány a képek bevételét fordítói ösztöndíjakra költi.

Berény Róbert 1911-ben festett Weiner Leó-portréja a Füst-hagyatékból származik, mostanáig az MTA képtárában volt letétként elhelyezve, több tucatszor kiállították a világ számos országában, számtalan könyvben, folyóiratban reprodukálták, dokumentumfilmekben idézték fel, és még egy 1981-es ismeretterjesztő diafilmben is megjelent. Nincs még egy magángyűjteményben őrzött magyar festmény, amely ekkora ismertséget, nemzetközi presztízst szerzett volna az elmúlt negyven évben. A leütési ára így 65 millió forint lett. Szintén a Füst-kollekcióból származik Tihanyi Lajos Falusi kentaur című képe, amelyet 52 millió forinton ütöttek le, és Tihanyi Önarcképe az 1910-es évekből, amely 50 millióért kelt el. Szántó György festménye szintén az MNG-be kerül, ezt 48 millió forintig licitálták fel. A kép a korai magyar avantgárd monumentális festménye. Ferenczy Károly Esti fürdés című képének felbukkanása művészettörténeti szempontból is jelentős. A csaknem egy évszázadon át rejtőzködő, múzeumi kvalitású festményről még fekete-fehér fényképet sem ismert a kutatás, csupán néhány elejtett megjegyzés utalt a létezésére, de most a festő unokatestvérének leszármazottaitól kikerült a piacra, és 40 millió forintos leütési áron gazdát cserélt.

Kmetty Jánostól egy csendéletet árvereztek el 38 millió forintért, Rippl-Rónai József 1915-ös Virágot szedő nők című kukoricás stílusú festménye 36 millió forintért, Berény Róbert Eta olvas című zsánerképe 32 millióért, Aba-Novák Vilmos zugligeti kertjéről festett képe 30 millió forintért cserélt gazdát.

A 19. századi kínálatban 42 millió forintos leütési árával Székely Bertalan Egri nők című képe bizonyult a legértékesebbnek. A festmény egykor Ernst Lajos legendás gyűjteményének része volt, és nagyobb méretű változata az MNG állandó kiállításán látható. Bár az egész árverést élénk licitálási kedv jellemezte, különösen heves harc folyt Karlovszky Bertalan személyes hangvételű Horthy-portréjáért, melynek 1,2 milliós kezdőárát 8,5 millió forintig emelték. Kevéssé ismert, de Horthy maga is érdeklődött a képzőművészet iránt, festőiskolában is tanult.