Sikeresek voltak a német bértárgyalások: az IG Metall (az ország legnagyobb szakszervezete) és a Südwestmetall munkáltatói szövetség megállapodása értelmében a munkaadók 27 hónap alatt fokozatosan, összesen 4,3 százalékkal emelik a béreket és egyéb juttatásokat. Sajtóinformációk szerint a szakszervezeti megállapodást országszerte alkalmazni fogják, ez pedig véget vethet a Németországban 2003 óta tartó, hatóságilag visszafogott béremelkedés időszakának, amely egyik alapja volt a német munkaerő versenyképességének.
Becslések szerint a megállapodás előtti sztrájkok körülbelül 200 millió eurónyi veszteséget okoztak az érintett munkáltatóknak.
Az ország második legnagyobb szakszervezete, a Verdi – a Reuters szerint – holnap teszi közzé bérigényét a közfoglalkoztatottak számára. A Reuters emlékeztetett: a Verdi és az IG Metall a német munkavállalók 15 százalékát tömöríti.
Piaci elemzők szerint a megállapodás nemcsak a német munkavállalóknak, hanem az Európai Központi Banknak (EKB) is üdvözlendő fejlemény. Sem az euróövezeti, sem a német maginfláció nem képes megközelíteni ugyanis az EKB által kitűzött 2 százalékos célt. Az inflációt meghaladó béremelkedés lecsapódhat a magasabb fogyasztásban, és elegendő nyomást okozhat, hogy az árindex elérje a jegybanki célt. Mint ismert, az EKB az euróövezeti béremelkedésről szóló előrejelzését decemberben emelte 1,2 százalékról 1,4 százalékra, amely messze elmarad a német megállapodástól.
A németek azért félnek a béremeléstől, mert veszélyezteti a versenyképességüket, és szerintük egészségtelen szintekre lökheti az inflációt – mondta lapunknak Pálffy Gergely. A Raiffeisen Bank elemzője hangsúlyozta: a németek elsősorban megtakarítók, nem adósságtörlesztők, ennek ellenére a piac túlzónak tartja a német aggodalmakat. Berlin már régóta hangsúlyozza, hogy vissza kell fogni a mennyiségi lazítást, és véget kell vetni az ingyenpénz korának.
Elfogultsággal vádolják Mario Draghi olasz EKB-elnököt is, amiért hazabeszél, és a bajban lévő déli államok miatt húzza a lehető legtovább a mennyiségi lazító programot. Pálffy szerint a németek is hazabeszélnek: mint az és az euróövezet legnagyobb haszonélvezői, a saját érdekeiket helyezik előtérbe.
A német álláspont, hogy már azelőtt meg kell emelni az irányadó kamatot, mielőtt az egyáltalán megközelíti a 2 százalékos célt – úgy, ahogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed is tette. Pedig a bérnyomás nem elegendő, hogy jelentős infláció alakuljon ki. Pálffy kiemelte, hogy hiába van 4 százalék alatti, rekordalacsony Németországban, mert ha az euróövezet rátája közel 9 százalékos, nem is jelentkezhet elég inflációs nyomás. A németek a monetáris szigorításért folyó lobbi során vélhetően csak politizálnak – szögezte le az elemző. Egyrészt a német Jens Weidmann, a Bundesbank elnöke pályázik Mario Draghi jövőre megüresedő helyére, másrészt állandó belpolitikai kérdés, hogy a németek megőrzik-e vezető szerepüket a közösségben.
