Nincs más, mint az állami lélegeztetőgép
A magyar labdarúgó NB I. tizenkét klubját üzemeltető sportvállalkozások közül tavaly hét nyereségesen, öt veszteségesen működött – közölte Muszbek Mihály sportközgazdász a Sportgazdasági nagyító című kiadvány bemutatóján. Kifejtette: a csapatok mögött álló gazdasági társaságoknak együtt 24,98 milliárd forint volt a bevételük, s 25,08 milliárd a költségük. A 100 millió forintos veszteség 1,1 milliárdos romlást mutat az egy évvel korábbi korrigált bázishoz képest. Ha a közvetítési jogdíjakat és az összes szponzorációt piaci bevételnek minősítjük, az összbevétel 65 százaléka piaci, a fennmaradó 35 pedig közpénz. Ha azonban a központilag koordinált pénzcsatornákat nem piaci bevételként tüntetjük fel, máris 54 százalék a súlya az állami forrásnak (azaz többségben van).
A klubok kevéssé átlátható gazdálkodására jó példa Muszbek szerint a Diósgyőr. Közgazdasági magyarázat legalábbis nincs arra, hogy a nehéz időszakon áteső, kiesés ellen küzdő egyesület a korábbi súlyos veszteségek után tavaly 343 milliós rekordnyereséget érjen el, vagyis a komplett mezőny legnagyobb profitját. Ugyanígy elgondolkodtató, hogy a klubok mérlegei a játékjogértékek kevesebb mint 10 százalékát tartalmazzák. Ez csak úgy lehet, hogy fél éven belül minden játékosnak lejár a szerződése, esetleg 90 százalékuk kölcsönbe vagy ingyen érkezett, de sokkal valószínűbb, hogy a játékjogokért mérlegen kívül fizettek.
Az NB I.-es kluboknak 2009–2017 között együttvéve 109 milliárd forint volt a bevételük, 124 milliárd a kiadásuk – summázta a sportközgazdász. A 15 milliárdos összesített veszteséget is árnyalja, hogy a bevételből 42 milliárd forint volt különböző jogcímű közpénz. A csapatok többsége szinte minden vizsgált évben legalább a kiadás mértékének 20 százalékáig veszteséges volt. Ez alól csak a 2011-es és a 2016-os évek nyereséges számai térnek el, amelyeket a sikeres nemzetközi kupaszereplés, a játékoseladások és a növekvő közpénzbevétel adott. Muszbek Mihály kiemelte, hogy a vizsgált időszakban a legjobban gazdálkodó magyar klubok közé a DVSC, a Haladás, a Paks és a Honvéd tartozott, ám a Videotonnál, az Újpestnél és az FTC-nél jelentős gazdálkodási hiányosságok merültek fel.
Piaci alapú futballfinanszírozásról akkor lehetne beszélni, ha átlagosan hatezren járnának meccsre, 2500 forintos belépők megváltása mellett, a tévében pedig legalább 300 ezren néznének meg minden találkozót. Ez azonban – bár 7 százalékkal 2907 főre nőtt a nézőszám, a nézettség pedig 4 százalékkal 208 ezerre emelkedett – még nem elegendő. Ha külön a magyar válogatottat vesszük, a 2016-os Európa-bajnoki szereplés utóhatása az azóta elért gyengébb eredmények ellenére is érezhető. A nemzeti csapat hazai mérkőzéseire átlagosan 18 ezren mennek ki szurkolni, a tévé elé pedig 867 ezren ülnek le a válogatott kedvéért.
A sportközgazdász szerint a magyar válogatott iránti fizetőképes kereslet sikeresebb szereplés esetén is 20-25 ezer főre tehető, épp ezért nagy kérdés, hányszor fog megtelni a 67 ezer férőhelyes új Puskás Ferenc Stadion. Ha például öt év alatt csak két alkalommal, akkor erősen kérdéses a nettó 142 milliárdos aréna létjogosultsága, igaz, a beruházó a koncertturizmusra is épít. A válogatott kapcsán Muszbek arról is beszélt, hogy húszéves átlagban a világranglista 50. helye a realitás. Ha a 35 millió euró értékű kerettel mégis kijutottak volna az oroszországi vb-re Dzsudzsák Balázsék, csak a szaúdi és a panamai keretnél taksálták volna őket többre.
Tovább nőttek a focistafizetések
A Sportgazdasági nagyító szerint az NB I.-es játékosok fizetése évi bruttó 52,8 millió forint. Ez a bér a régióban
a legmagasabb, de eléri az osztrák,
a belga és a dán szint 80 százalékát is.
