Faljuk az energiát
Uniós összehasonlításban a magyar gazdaság meglehetősen energiaigényes a Magyarország energiahatékonyságáról 2017-ben készült jelentés szerint. Ebben az áll, hogy 2005 és 2015 között évi 1,6 százalékkal csökkent (tehát javult) a gazdaságunk elsődleges energiahordozókra vonatkozó energiaintenzitása, de ugyanezekben az években az uniós átlag 2 százalék volt. Pedig a növekvő energiaigényt sokkal drágább új erőművek létesítésével kielégíteni, mint hatékonyságjavítási intézkedésekkel „kitermelni” a hiányzó energiát. Míg ugyanis az utóbbi kilowattóránként átlagosan 3 centbe kerül, az előbbi ennek a kétszeresébe, háromszorosába – idézi az Amerikai Energiahatékonysági Gazdasági Tanács megállapítását a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI). Egyelőre azonban ott tartunk (tartottunk 2015-ben), hogy egységnyi GDP termeléséhez az EU-28 átlagánál 86 százalékkal több – bruttó, belföldi fogyasztásra rendelkezésre álló – energiát kellett felhasználni.
A MEHI által idézett 2016-os adat is a visszafogott eredményekről szól. Magyarország 2014–2016 között összesen 12,25 petajoule halmozott energiamegtakarítást ért el, holott a vonatkozó cselekvési terv szerint már 16,37-nál kellett volna tartania. 2016-ban is csak 2,99 petajoule új megtakarítást hoztak az intézkedések az előirányzott 6,29 helyett. A végső energiafelhasználás növekedéséért évek óta a lakosság a leginkább felelős annak alapján, hogy 2017-ben rá jutott a felhasználás 33 százaléka, azaz 263,3 petajoule. Az arány magasabb az uniós átlagnál, bőven van tere a takarékoskodásnak. A második fő felhasználó két éve a közlekedés volt 188,7 petajoule-lal és 22 százalékos aránnyal, majd az ipar következett 188,7 petajoule-lal (21 százalék).
