A Távol-Kelet felé nyit az Alföldi Tej
Miért kerül többe a debreceni üzembővítés az eredetileg tervezettnél?
A beruházás eredeti költségvetése 12 milliárd forint volt, ezzel a kerettel nyertük el még 2017-ben egyedi kormánydöntéssel a 4,8 milliárd forintos állami támogatást. Azóta viszont egyrészt az építőipari drágulás, másrészt a műszaki tartalom bővülése miatt nőttek a költségek, amelyek végül csaknem 15 milliárd forintot emésztenek fel. A vissza nem térítendő támogatás mértéke nem változott, a tulajdonosi tőkeemelés és az öt bank konzorciuma által biztosított hitel révén azonban rendelkezésre áll a forrás. Így viszont az arányok némileg módosultak, hiszen amikor belevágtunk a fejlesztésbe, még 40 százalék volt a támogatás, 25 százalék az önerő, a többi pedig a banki finanszírozás. Összesen 181 munkahely jön létre, ebből mintegy száz Debrecenben, a többi a székesfehérvári üzemben. Az új hajdúsági munkatársak fele már munkába is állt.
Hogyan oszlik meg a beruházás összege a sajt- és a porítóüzem között?
A sajtüzemre a költségek mintegy 35-40 százaléka esik. A 2015-ben a Frieslandtól megvásárolt üzem átalakításával egy meglévő épületben kapott helyet az új sajtgyártó és csomagoló gépsor. Azért kell a fennmaradó 60-65 százalékot a porítóra fordítani, mert egyrészt egy új, öt emelet magasságú épület kialakításával jár a létrehozása, másrészt a berendezések is drágábbak.
Hol tart az egyes gyártástípusok előkészítése?
A sajtüzemben tavaly december óta már több próbagyártást is végeztünk, ha ez május végén sikeresen zárul, akkor júniusban elkezdődhet a trappista és a gouda kereskedelmi forgalomra történő gyártása. A porítónak a szerződés szerint júliusig kell felépülnie, pillanatnyilag mintegy hetven szakember dolgozik az elektromos és mechanikai szereléseken, a gépek üzembe helyezésén. A terv szerint még abban a hónapban megkezdődik a próbagyártás, és ősszel befejeződik. Már az idén elrajtol a poralapú termékek termelése, de az értékesítést csak a jövő év elejére tervezzük. A fejlesztés eredményeként napi 750 ezer liter tej befogadására és 450 ezer liter tej feldolgozására lesz alkalmas a debreceni üzem.
Elsősorban a magyarországi piacban vagy inkább exportban gondolkodnak?
Az összes porterméket exportra szánjuk, a sajtot viszont elsősorban belföldre, külpiacokban csak 2020 végétől, 2021 elejétől gondolkodunk. Jelzésértékű, hogy évente mintegy 60 ezer tonna – zömében német- és lengyelországi – trappistasajt érkezik az országba, ebből teljes kapacitással működve mintegy hétezer tonnát válthatunk ki. Mindkét termékkategória számára releváns exportpiacnak számítanak a környező országok ugyanúgy, mint a Távol-Kelet, ugyanis már Kínából és Japánból is vannak érdeklődők.
A 2017-ben elért 53,24 milliárd forintos árbevétel és a 218 milliós adózás előtti eredmény után milyen évük volt tavaly?
A forgalmunk csupán 1,5-2 százalékkal nőtt, meghaladta az 54 milliárd forintot, ennek megfelelően látványosan a profit sem ugrott meg. Tudatosan lassítottunk, hiszen ezt megelőzően öt év alatt dupláztunk. 2012 óta évente átlagosan 20-25 százalékkal nőttünk, a magasabb bázison már nem lehetett egy ekkora újabb ugrás a cél. A belföldi árbevétel alapján mi vagyunk a legnagyobbak, de a hazai piacon érdemben tovább már nem akarunk nőni. Portfóliótisztításra készülünk, a klasszikus tejfeldolgozástól elmozdulva egyre inkább magasabb feldolgozottságú tejtermékeket kívánunk gyártani.
Az új üzemek indítása mekkora lökést adhat az üzletnek?
Tízmilliárd forintos árbevétel-növelő hatást várunk 2021-től, amikor már mindkét üzem maximális fordulatszámon pörög. Ebből az idén egyelőre 1,6, jövőre már 6-7 milliárd forintos pluszforgalmat prognosztizálunk.
Az Alföldi Tej a mai napig tejtermelők kezében van. Hány gazda áll a háttérben?
Tíz tejtermelői csoport működik Magyarországon, közülük a legnagyobb az Alföldi, és az egyetlen, amely feldolgozóüzemmel is rendelkezik. A céget 2003-ban 23 tejtermelő alapította, ez a szám a székesfehérvári Parmalat 2005-ös felvásárlását követően már a 150-et is elérte. A tavaly a negyedik negyedévben megkezdett tulajdonosi szerkezetváltás eredményeként 90 magyar tejtermelő adja a tulajdonosi kört.
Az alapvető élelmiszerek áfacsökkentése több lépésben érintette a tejágazatot. Melyiknek milyen hatása volt?
Két éve, amikor a friss tej áfája csökkent, a piac a friss tejek felé fordult. A változásnak az ESL volt a vesztese: a hét-kilenc napos szavatosságú tejre szavazott a vásárlók jelentős része a hosszabban, 21 napig eltarthatóval szemben, míg a 180 napig is fogyasztható ultrapasztőrözött tej tartotta magát. Azok után, hogy az idén januárban az ESL- és az UHT-tejeket is 18-ról 5 százalékos forgalmi adó alá sorolták, a kereskedők egy az egyben átadták a fogyasztóknak a 13 százalékpontos árelőnyt. Főleg az UHT áfacsökkentésével összefüggő további keresletnövekedés hagyott markáns nyomot a januári értékesítésben, később viszont ez a lendület valamelyest megtorpant, aminek a hosszú eltarthatóság is az oka lehet.
Az áruházláncoknak milyen arányban szállítanak be gyártói, illetve saját márkás termékeket?
A gyártói márkák – az Alföldi mellett a Magyar Tej és a Riska – kétharmados túlsúlyban vannak, és elsősorban a hiper- és szupermarketekben vannak jelen, míg a diszkontok jellemzően saját márkásként helyezik el az általunk gyártott tejtermékeket a polcaikon. Az előzetes igényfelmérések szerint minden kereskedelmi partnerünk várja a sajtszállítás kezdését, hiszen egy erős branddel, nagy volumenben tudunk megjelenni, ami erősíteni fogja a pozíciónkat a láncoknál.
Egy tejüzem sosem lesz olyan, mint egy autógyár, de mégis, mekkora teret engednek az automatizálásnak, a digitális megoldásoknak?
Ebbe az irányba terel minket egyrészt a munkaerő költsége és hiánya is, másrészt egy feldolgozóüzem eleve csak folyamatos fejlesztésekkel maradhat versenyképes. Mivel nagy volumenben termelünk, az automatizálás minden lehetőségét meg kell ragadnunk a költségek csökkentése érdekében. A nehéz fizikai munka sokszor kiváltható modern technológiájú munkagépekkel, amelyek irányításához akár néhány gomb megnyomása elegendő. A sajtüzem gyártósorát például egy műszakban akár hat-hét ember is képes működtetni, de a porítónál sincs szükség többre három embernél. A gyártás teljesen automatikus, a csomagolás és a logisztika viszont munkaerő-intenzív, a munkatársak jelentős részét ezen a területen foglalkoztatjuk majd.
Milyen nemzetközi folyamatok szivárognak be leginkább a hazai piacra?
Mivel egy kicsi, nyitott gazdaság a magyar, könnyebben jelennek meg nálunk nagyobb, erősebb országok dömpingárú termékei a volumentöbblet levezetésének céljából. Így például korábban, az orosz embargó idején joggal korbácsolták fel az indulatokat az alacsony áron ránk ömlő lengyel tejtermékek. Pedig megvannak az országban a tejalapanyag mellett a kapacitások és a feldolgozóüzemek ahhoz, hogy egységesen magas legyen a gyártási színvonal, és a fogyasztói igényeket kielégítve idővel az import is visszaszoruljon. Az elmúlt év nagyobb kilengésektől mentes volt a felvásárlási árak terén, a kilogrammonkénti termelői átlagárak jellemzően egész évben 90–100 forint között alakultak, de az aszály miatt vajhiány lett. Az idén talán stabilnak tűnik a helyzet, és globális keresletnövekedés várható, de arról nem szabad megfeledkezni a Brexit kapcsán, hogy Nagy-Britannia adja az Európai Unió tejtermelésének 9 százalékát.
Jelentős a britekhez fűződő kereskedelmi kapcsolatuk?
Késztermékeket szállítunk Nagy-Britanniába, a feldolgozási kapacitásunkat meghaladó alapanyagot viszont elsősorban Olaszországban, illetve Romániában értékesítjük.
Megélénkülhet annyira a tejtermékek iránti kereslet, hogy Székesfehérvár és Debrecen után egy harmadik üzem létesítésébe is belevágjanak?
A népesség növekedése miatt alapvető élelmiszerként globálisan fejlődésre van ítélve a tejágazat. Ha pedig nagyban hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az uniós átlaghoz képest növeljük a magyar lakosság tej-, sajt- és vajfogyasztását, megfontolhatunk akár egy újabb beruházást is.
