Hatékonyságbeli gondok a hazai hizlalóknál

A sertéságazat Magyarországon stratégiai jelentőségű, a teljes agrárkibocsátás 8 százaléka ehhez a területhez kötődik, de így is csupán az európai kibocsátás 2 százalékát adja, ami kevés ahhoz, hogy mi diktáljuk a feltételeket – elemezte előadásában a hazai sertéstenyésztés helyzetét Feldman Zsolt, az Agrárminisztérium (AM) mezőgazdaságért felelős államtitkára a Merre tovább, sertéságazat? című konferencián. Az ágazat elmúlt években elért teljesítményéről szólva elmondta, hogy a 2010-hez képest mért 1,8 százalékos teljesítménynövekedés önmagában nem tűnik jó eredménynek, de az orosz embargó, valamint az afrikai sertéspestis (ASP) miatt a túlélés is nagy eredmény. A hazai fogyasztás növelésével részben kompenzálható az ASP miatti piacvesztés, amely mennyiségben az előző évihez képest egyharmadnyi, értékben pedig 43 százalékos kiesést okozott – mondta az államtitkár. Összességében pedig – a 411 millió eurós importtal és a 3330 millió eurós külpiaci eladásokkal – 81 millió eurós negatív külkereskedelmi egyenleget ért el az ágazat – tette hozzá.

A nemzetközi verseny rendkívül kiélezett, és a magyar termelők nehezebb helyzetben vannak, mint nyugati versenytársaik. Példaként említette, hogy nálunk a sertés egy kilogramm élősúlyra vetített termelési költsége egy 2017-es mérés szerint 1,2 euró volt, ugyanez az Egyesült Államokban 0,73, Spanyolországban pedig 1,03 euró. A hazai takarmányhasznosítási mutatók is gyengébbek a versenytársak mutatóinál: a 30 és 120 kilogramm közötti hizlalási fázisban egy kilogramm súlygyarapodást a magyar sertéstartók 3, a hollandok és a belgák pedig 2,6 kilogramm takarmánnyal értek el. Az élőmunka hatékonyságában is nagy a lemaradás, hiszen míg Magyarországon egy hízóra 1,16 óra munkát fordítanak, a versenytársaknál ez 0,15 óra.

Továbbra is kulcskérdés, hogy az ASP-t féken tudja-e tartani Magyarország, hogy a vírus ne jelenjen meg a házisertés-állományban – hangsúlyozta Feldman Zsolt. A kiélezett versenyhelyzeten kívül egy sor egyéb kihívással is meg kell küzdeniük a sertéstartóknak, amelyek közül az államtitkár azt említette, hogy a nyugat-európai állatvédő mozgalmak már uniós szinten is befolyásolják a szabályozást, illetve hogy Magyarországnak 2030-ig 34 százalékkal kell csökkentenie az ammóniakibocsátását, ami a sertéstartókat nagy feladat elé állítja. Szerinte egy ilyen helyzetben egyedül nehéz talpon maradnia egy-egy sertéstartónak, ezért összefogásra és hatékonyságnövelő fejlesztésekre van szükség – ezeket a tárca továbbra is ösztönzi.