Új lehetőségek a zöldtakarmányozásban
Az állattenyésztők nap mint nap szembesülhetnek a fehérjeproblémával – jelentette ki Szalka Éva, a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának dékánja a kar által rendezett mosonmagyaróvári szakmai találkozó megnyitóján. A Herbál-Protein program fontos elem lehet a Nemzeti fehérjetakarmány programban, mivel a zöld növényi rostos fehérjék felhasználásával kiváltható a nagyrészt genetikailag módosított (GMO) importszója egy része az állattenyésztésben.
A Nemzeti fehérjetakarmány program megvalósításában fontos cél a szója hazai termesztésének növelése – jelentette ki előadásában Vértes Csabáné, az Agrárminisztérium növénygenetikai erőforrások szakreferense. Az alternatív fehérjenövényeknél – mint például az édes csillagfürt, a lóbab vagy a borsó – a termesztési kedv hiányát elsősorban a piaci, felvásárlási bizonytalanságokkal magyarázta. A fehérjetakarmány-programból az innovatív takarmányalapanyag-feldolgozási technológiáknak a gazdálkodók számára való elérhetővé tételét emelte ki. Ilyen lehet például a lucerna levélfehérje-koncentrátumára vagy a szója és a borsó együttes feldolgozására irányuló technológia.
A Herbál-Protein program a biogázfehérje körforgásos gazdasági modelljén alapul – mondta a programot bemutató előadásában Enyingi Tibor, a Flavon-Protein Alapítvány Fehérje Kutatócsoportjának vezetője. Az elképzelések szerint egy-egy biogázerőmű és fehérjeüzem szimbiózisával állítanának elő magas fehérjetartalmú silóbálákat, rostos növényi fehérjét (lisztet vagy pelletet), léfehérje-koncentrátumot, fermentált szalmát és közcélú hálózatra köthető zöldáramot a fehérjetartalmú takarmánynövényekből. Mindezt pedig jellemzően egymenetes, zöldbimbós betakarítással.
A Herbál-Protein program termékei újraértelmeznék a zöldtakarmány jelentőségét. Miközben hazánkban szinte összeomlott az agrár-biodiverzitás, és fokozatosan romlik a talajtermékenység, az évtizedek óta évi 400-500 ezer tonnára rúgó szójadaraimport lenyomta a hazai abrakhüvelyesek – mint például a lóbab, csillagfürt, takarmányborsó, homoki bab, szegletes lednek – termesztését és takarmányozását. Ugyanakkor 100-150 biogázfehérje-üzemre alapozva az importszójadara iránti igény csaknem fele kiválthatóvá válna a kiteljesedő Herbál-Protein program termékeivel – szögezte le Enyingi Tibor.
A komplex hasznosítású biogázerőmű – a fehérjetakarmány-gyártás üzleti modelljét bemutató Prágai Sándor gazdasági elemző számításai szerint – nyereséges lehet. Egy négyszáz hektáros gazdaságra vetítve nagyságrendileg 15 ezer tonna zöld biomassza termelhető évente. A megtérülő befektetés mellett ez a modell segíti a talaj- és klímavédelmet, szerves hulladékot ártalmatlanít, munkahelyeket teremt, ezért jelentős tényező lehet a vidékfejlesztésben – szögezte le.
A klímaváltozás különösen fontos szempont lehet, hiszen az elmúlt időszakban számos negatív folyamat következett be – például a harlekinkaticák, az ázsiai poloskák, a dióburokfúró legyek mellett még számos veszélyes kártevő lepte el hazánkat – mutatott rá Gelencsér Géza agroökológus, leszögezve, hogy ezek ellen csak a biológiai sokféleség lehetne hatásos fegyver. Az egészséges talajban hektáronként 3-5 tonna a mikrobiális élő szervezetek össztömege, tehát az élő biomassza. Ez nagyüzemi talajban nagyságrendekkel kevesebb. A ma már hiányzó, egészséges talajban meglévő biodiverzitás lehetne az a közeg, amely gátolhatná a kártevők terjedését. Az évelő fehérjenövények pufferzónákban történő termesztésével a biodiverzitás növekedését többféle módon lehetne segíteni.
A biogázmotor hőenergia-termelése szinte megegyezik a villamosenergia-termelésével – mondta Sándor László energetikai szakmérnök a biogázüzem rugalmassága és jövedelemtermelő képességének növelése témakörében. A biogáz-kiserőműveknél a villamos hálózatra csatlakozás általában könnyen megvalósítható, viszont a folyamatos hőhasznosítás szinte elérhetetlen. A Herbál-Protein program ugyanakkor megoldaná az egész éven át tartó hőhasznosítást, miközben értéket is teremtene. Megszüntetné a biogázerőmű egyoldalú gazdasági függőségét a villamos energia átvételi árától, és az új biogázerőművek támogatás nélkül is gazdaságosan működtethetők lennének.
Egy 400 hektáros gazdaságban
15
ezer tonna zöld biomassza termelhető évente
