Az öntözésen túl is van aszályvédelem

Az utóbbi időben ugyan megfelelő mennyiségű csapadék esett, de a tél és a tavasz eleje vészes szárazságban telt. Változtatott-e ez a gazdálkodók gondolkodásán?

Mondhatjuk, hogy az év elején és a múlt év végén tapasztalt szárazság sokkhatásként érte a mezőgazdaságot és az ágazati szereplőket, így mindenki rájöhetett, hogy valóban tenni kell valamit. Lépni kell a technológiában, mert ha nem tesszük meg, az hosszabb távon a mezőgazdaság jövedelmezőségét és versenyképességét veszélyezteti. Az 1901-es rekord óta a 2018-as volt a legmelegebb év Magyarországon, és a tíz legmelegebb évből nyolc az ezredforduló utánra esett. Erősebbek lettek a szélsőségek, erre a gazdáknak is más válaszokat kell adniuk, ami nem megy harmincéves technológiákkal. Az öntözésfejlesztés valóban elkerülhetetlen, jelentősen növelni kell az öntözött terület nagyságát, de arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a mesterséges vízpótlás nem old meg mindent. Sőt, az aszály és a klímaváltozás elleni első fokú védelmet nem is az öntözésnek kell adnia. Sok más lehetőség van, amely nem a kormányzati intézkedésektől vagy az EU-tól függ, hanem saját magunktól, a gazdálkodók munkájától.

Milyen lehetőségekre gondol?

A megelőzésnek nagy szerepe van, most kell befogadni és megőrizni a nedvességet. Ezen a téren a legnagyobb lehetőség nyilván a talajművelésben rejlik, mert azzal őrizhető meg a talajban lévő nedvesség. Magyarországon a legnagyobb víztározó nem a Balaton vagy a Duna, hanem a termőtalaj. Pazarlóan bánunk vele, pedig a jó állapotban lévő talaj egyméteres mélységig félévnyi csapadékot képes betárolni. A talajnedvesség felét elpazaroljuk, holott megőrizhetnénk a jó technológiával.

Milyen technológiai hibákat követnek el a gazdálkodók?

A hibák közé sorolható, hogy a rossz technológiai fogások miatt már a víz befogadását sem tesszük lehetővé azzal, hogy tömör rétegek vannak a talajban. Másik oldalról pedig, ha nem zárjuk le a talaj felszínét, akkor hagyjuk elpárologni a nedvességet. A tömörödést a túl nagy menetszám, illetve művelet okozza, valamint az is, ha például mindig azonos mélységben szántanak a gazdálkodók. Szintén vízpazarló hiba a nem megfelelő időben végzett szántás. Még mindig gyakran szántanak nyaranta, ami felér egy halálos ítélettel, mert így rengeteg nedvesség megy el. Erre sokan azért nem figyeltek, mert úgy voltak vele, hogy a téli csapadék úgyis föltölti a talajokat, ezért nincs jelentősége a párologtatásnak. Most viszont azzal kell szembesülniük, hogy a téli fél évben az aszály legalább olyan gyakori, mint a nyári fél évben, csak kevésbé feltűnő, mert hideggel párosul. Az aszálykárokat megszüntetni nem lehet, de mérsékelni igen. A tápanyag-gazdálkodásban, a vetésváltásban, a vetésszerkezet összeállításában is nagy lehetőség rejlik, vagyis minden egyes, jól végrehajtott technológiai lépés csökkentheti az aszálykárokat.

Létezik a helyes technológiákat ösztönző rendszer?

Annál nagyobb ösztönzés talán nem kell, mint ha tisztában vagyunk vele: tonnákban mérhetően lehetne növelni az átlaghozamot jó talajműveléssel és fajtaválasztással. Riasztó adat, hogy az őszi búza termésátlagában ott állunk, mint a múlt század hatvanas éveiben, ami után volt egy felívelő szakasz, amelynek a csúcspontja a nyolcvanas évek végére, a kilencvenes évek elejére esett. Aztán a mélypont következett. Ez csak részben vezethető vissza a klímaváltozásra, nagyobb szerepet játszanak benne a technológiai hibák, az átalakult mezőgazdasági szerkezet és az alkalmazkodás hiánya. Javítani az említett rossz gyakorlatok elkerülésén kívül például úgy lehet, hogy a talaj felszínén különböző növényi maradványokat hagynak, illetve másodvetésű növényeket termesztenek. Erre van is ösztönzés, ugyanis a zöldítés nagy segítséget nyújt ehhez.

Említette a fajtaválasztást is. Ebben milyen lehetőségeik vannak

a gazdálkodóknak?

Nagyon nehéz versenyt futni az idővel a klímaváltozásban, hiszen egy fajta előállítása nyolc-tíz évet is igénybe vesz, de Magyarország jól áll ezen a területen. Nagyon sok olyan kalászos- és kukoricafajtánk van, amelyet az időjárási szélsőségekhez igazodva hoztak létre a kutatók, illetve folynak is nemesítések. A szárazságtűrő szójára külön hangsúlyt fektetünk, és zajlik a munka a zöldségféléknél és a gyümölcsöknél is. Az utóbbiaknál sokszor 15-20 év a nemesítési idő, de ezt sem most kezdtük el. A bogyós gyümölcsök közül például a nagy részben a klímaváltozás miatt visszaeső termőterületű málnából már vannak jó fajtáink. A csonthéjasoknál hasonlóan biztató a helyzet. Új termesztett növényeink a kivi és a füge, amelyekről néhány éve még senki sem gondolta volna, hogy támogatott, többhektáros ültetvények lesznek belőlük.

Hogyan jutnak el ezek az információk a termelőkhöz?

A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ roadshow-t indított, ennek állomásain az agrárkamarával és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségével tizenegy helyszínen ismertetjük meg a gazdálkodókkal azokat a legfontosabb fogásokat, amelyekkel ők maguk is mérsékelhetik az aszálykárokat. Ez igaz az állattenyésztésre, az erdészetre és a kertészetre is. Kizárólag olyan megoldásokról beszélünk, amelyek az innováció és a tudás adta lehetőségekkel, a gazdák saját erejéből, ráfordítás nélkül alkalmazhatók.