Járműgyártás nélkül is van magyar ipar

Az autógyártás összefonódása más iparágakkal annyira alacsony szintű, hogy egy autóipari megroggyanás sem okozna összeomlást az ipar összességében – mondta a Világgazdaság kérdésére Matheika Zoltán, a Kopint-Tárki vezető kutatója. Az autógyártás a legjelentősebb ágazata a magyar iparnak, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a teljes termelés nagyjából negyedét – 2018-ban a 26,7 százalékát – adja. Rendkívüli súlya miatt a szakértők időről időre felhívják a figyelmet arra, hogy a magyar ipar túlzottan egy irányba fejlődik. A járműgyártás erősen függ a gazdasági ciklusoktól, recesszió vagy válság esetén ugyanis sokkal kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy autót vásároljanak. Arról viszont korábban már írtunk, hogy a Magyarországon gyártott prémiumautók alapvetően válságállók, a 2008-as krízis után nemhogy csökkent a luxusautók értékesítése, hanem egyenesen emelkedni kezdett.

A magyar autóiparnak a legszorosabb kapcsolata a fémfeldolgozási termékek gyártásával van, az alágazat majdnem ötöde a járműgyártáshoz kapcsolódik. A Kopint-Tárki elemzője szerint ez az egyetlen ágazat, ahol komolyabb problémát okozna a járműgyártás visszaesése. Az elektronikai ipar az autógyártás után a második legjelentősebb ágazat, ezért hiába csak 7 százalék az összefonódás aránya, ez is jelentős mértékű. A kimutatások szerint az autóipar hat ágazat húzóereje, azonban önmagában nem elég a hosszú távú növekedésükhöz, ehhez túl gyenge a kapcsolat. Matheika Zoltán hozzátette: a kapcsolat akkor lehetne erősebb, ha a gyártási folyamat nagyobb hányada lenne Magyarországon, vagyis a kibocsátás hozzáadott értéke emelkedne.

Az autóipar a makrogazdasági jelentőségét legnagyobb részben óriási volumenű exportjának és importjának köszönheti, ezek azonban a belföldi értékláncon kívülre mutató elemek – írta egy korábbi tanulmányában Koppány Krisztián, a Széchenyi István Egyetem docense. Az oktató egy modellel mutatta be, mi történne, ha egyik pillanatról a másikra eltűnne a közútijármű-gyártás Magyarországról. Egy ilyen szcenárió egy csapásra visszavetné az ipari termelést, a hozzáadott értéket 6,4, a foglalkoztatotti létszámot 3,9, a háztartások jövedelmét 4,1, a külkereskedelmi egyenleget 6,5 százalékkal csökkentené, a légszennyezés 1,5 százalékkal csökkenne.

Ha a fogyasztáscsökkenés tovagyűrűző hatásaival is számolunk, akkor az említett számok további 1-2 százalékponttal nagyobbak lennének, a hozzáadott értékben pedig 8 százalékos romlás következne be. Ez jelentősebb visszaesés lenne a 2009-es válságévinél. A tanulmányhoz annyit érdemes hozzáfűzni, hogy csupán feltételezés, amely a való életben nem tud bekövetkezni, még jelentős gazdasági válság esetén sem.