Marad az olajos magvak kiemelt szerepe

A nagyüzemi növénynek számító olajos magvak termesztésének kedveznek a hazai környezeti és talajadottságok és a gazdasági tényezők is. Az ágazat jövőbeni jövedelemtermelő képességét azonban az fogja meghatározni, hogy a magyar termelőknek mennyire sikerül alkalmazkodniuk az időjárási szélsőségekhez, és milyen mértékben képesek fejleszteni technológiájukat és szaktudásukat.

A hazai növénytermesztésben a gabonaágazat után az olajos növények termesztése a meghatározó, és a bank szakértői szerint hosszabb távon is az marad. Népszerűsége az eredményességének köszönhető, hiszen a napraforgó és a repce ágazati eredménye 2010 után átlagosan jóval meghaladta a hektáronkénti százezer forintot. Nem valószínű, hogy a szántóterületért versenyző más ágazatok helyzete sokat erősödne az elkövetkező években. Az olajnövény-ágazat pozícióját és stabilitását tovább erősíti, hogy termesztése a kiépült eszközparkhoz illeszthető, valamint a nagyobb gazdaságoknál rendelkezésre áll a megfelelő szakismeret is.

Ha az Európai Unión belül elfoglalt magyar pozíciót vizsgáljuk, látszik, hogy e két növényfaj hazai termesztésének jóval nagyobb a részesedése, mint a magyar mezőgazdaság egészének. Míg a magyarországi mezőgazdasági termékek az EU mezőgazdasági kibocsátásából 2018-ban 1,9 százalékkal részesedtek, az olajos magvak 6,8, ezen belül a napraforgó 18, a repce pedig 2,6 százalékkal. Az Európai Unióban az elmúlt években a második legnagyobb napraforgó-termesztők voltunk a tagországok között.

Az olajnövények magyarországi átlaghozamai a két-három évtizeddel ezelőtti szinthez képest határozottan növekedtek. A napraforgó vetésterülete az elmúlt tíz évben 524 ezer hektár és 704 ezer hektár közt változott, és növekvő tendencia volt megfigyelhető. Ugyancsak növekedett a repce vetésterülete, 167 ezer hektárról 307 ezer hektárra. E növények forgalmát a keresleti piac jellemezte.

A nemzetközi tendenciák azt mutatják, hogy a termésátlagok emelkedésével növekszik a termésingadozás, ami hazánk esetében egyébként is meghaladja az időjárási hatásokkal magyarázhatót, és magasabb az Európai Unió régebbi, 2004 előtt csatlakozott tagállamainak átlagában tapasztaltnál. Az is igaz, hogy elmarad a gabonaágazat növényfajainál megfigyelhetőtől. Következménye azonban mindenképpen a jövedelem instabilitása.

A hozamingadozásokban az időjárási tényezők mellett főleg a technológiai hiányosságok játszottak szerepet. Egyrészt az indokoltnál alacsonyabb szintű a műtrágya-felhasználás, de a növényvédelem hatékonysága is elmarad a kívánttól. Így a kedvezőtlen időjárás negatív hatásai könnyebben érvényesülhettek. A kisebb méretű egyéni gazdaságok esetében gond lehet a speciális szaktudás hiánya is – áll az elemzésben.

A jövedelemkockázatban szerepet játszanak az értékesítési árak ingadozásai is. Az olajmagvak és származékaik piaci árait alapvetően a készletek és a főbb termelő és exportőr országok terméskilátásai, valamint a növényi olajok iránti globális kereslet alakítja. A piaci előrejelzések ugyanakkor azt valószínűsítik, hogy a következő években nem számíthatunk az árak olyan nagy kilengéseire, mint az előző évtizedben.

Ágazati költségelemzések szerint az olajos magvak előállítási költségei nagymértékben eltérnek a különböző termelőknél. Ennek a szóródásnak a fokozatos növekedése a rendszerváltás óta megfigyelhető, és összefügg az alacsonyabb színvonalon termelő egyéni gazdaságok térnyerésével. Az egyes olajnövényfajokon belül például akár két-háromszoros különbségek vannak a minimum- és a maximumértékek között.

Az ágazat perspektívájának megítélésekor figyelembe kell venni a támogatási rendszert is. Az uniós támogatáspolitika kiemelt kedvezményezettje a szántóföldi növénytermesztés. A bőkezűség azonban sokak szerint elkényelmesíti az ágazat szereplőit. Ez különösen a magasabb fajlagos támogatásokhoz jutó, kisebb termelők esetében veszélyes, mert míg a kevesebb fajlagos támogatáshoz jutó nagyobb gazdaságok rákényszerülnek az egyre takarékosabb, hatékonyabb gazdálkodásra, a kisebb üzemek nem, így a támogatások elkerülhetetlen csökkenésekor – amelyet előrevetít az EU 2020 utáni közös agrárpolitikájának tervezete – nehéz helyzetbe kerülhetnek.

Pozitívan hat az ágazat piaci helyzetére és jövőbeli kilátásaira az is, hogy az elmúlt években a napraforgó hazai feldolgozása másfélszeresére (mintegy 600 ezer tonnával) nőtt, míg a repce exportlehetőségei javultak, így Magyarország repcekivitele csaknem megduplázódott.