A munkaerőhiány a textilipar keresztje

A feldolgozóipar 1,5 százalékát adó alág, a textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártása 3,7 százalékkal maradt el tavaly az egy évvel korábbi, 7,5 százalékos növekedéstől – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal kiadványából. A külpiaci eladások – amelyek az összes értékesítés több mint háromnegyedét teszik ki – 4,8 százalékkal csökkentek, a hazaiak pedig 1,2 százalékkal nőttek tavaly. A három szegmens közül a 46 százalékot képviselő bőr, bőrtermék, lábbeli gyártása 1,1, a 33 százalékos súlyt adó textíliáé 1,9 százalékkal mérséklődött, a legkisebb ágazat, a ruházati termék pedig 11,6 százalékkal esett vissza.

A textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártásának teljesítménye hullámzó, hosszabb idősorokat nézve azonban egy adott sávon belül mozog. „A tavalyi év nem volt kiugróan rossz, egy kis visszaesés ugyan látszik, de a szektor 2019 első felében máris korrigált. A textil- és ruhaipar még ma is 30 ezer főt foglalkoztat, de rendkívül elaprózódott szerkezetben, a cégek 80-90 százaléka kkv, azon belül is magas a tíz főnél kisebb létszámú cégek száma” – mondta a Világgazdaságnak Kokasné Palicska Lívia, a Magyar Könnyűipari Szövetség (MKSZ) elnöke. A szektor teljesítménycsökkenésének egyik fő oka a munkaerőhiány. Egyes területeken annyira lecsökkent a létszám, hogy többen bezárják a céget, mert nem tud rentábilisan működni.

A munkaerő-utánpótlás is óriási probléma, csökken az oktatási intézménybe bekerülők száma, de a képesítést szerzőknek is csekély aránya választja ezt a pályát. Az MKSZ elnöke szerint szükség lenne a képzés átalakítására, jobban az ipar igényeire kellene szabni, hiányoznak az oktatásból a digitális kompetenciák, az új technológiák és az oktatók szakmai továbbképzése. Az elnök szerint helyre kellene állítani a szakma presztízsét, például a mestercukrász-, szakács- és borászszakmát jó marketinggel Magyarországon is fel lehetett építeni. Hasonlóképpen Portugália a cipőipart az egyik legvonzóbb iparágként kommunikálja, és az elmúlt években hihetetlen felfutást mutatott az ágazat.

Mivel a kapacitások le vannak kötve, az elmúlt években a munkaerőhiány miatt több külföldi megkeresést is vissza kellett utasítaniuk a piaci szereplőknek. Még mindig túlsúlyban van a bérmunka, és a külföldi bérmunkáltatók egy része nem tolerálja az elmúlt évek folyamatos minimálbér-emelését, ezért olcsóbb gyártót keresve továbbmennek például Szerbiába vagy Macedóniába. A ruha- és cipőipar sok ismert külföldi márkája Magyarországon gyártat, a haszon legnagyobb része azonban a külföldi tulajdonosnál és a kereskedőnél realizálódik, ezért is kell minél több saját brand. A szektornak jóval több kockázati tőkére lenne szüksége, ösztönözni kellene a beruházásokat és az új technológiák meghonosítását, továbbá új külpiaci kapcsolatok építését. A szakember szerint ugyancsak lényeges az ágazati szintű, erős összefogás, de a divatszakma és a gyártóipar összekapcsolása szintén előremutató lenne. Az utóbbi vonatkozásában reménykeltőnek nevezte a Magyar Divat- és Design Ügynökség (MDDÜ) megalakulását és múlt évi aktivitását.

Az MKSZ elnöke szerint az idén a ruhaipar korrigál: nagy felfutás ugyan nem várható, de súlyosabb visszaesés sem. „Jó hír, hogy több cég áll át a ruhaiparban is más, nagyobb értéket hordozó műszaki termékre, és vannak a cipőiparban is törekvések luxuskategóriás saját márka építésére és külpiaci megjelenítésére” – emelte ki Kokasné Palicska Lívia. Az idén elkészül a hazai divatipar stratégiája. Egyre többen képviseltetik magukat nemzetközi divatbemutatókon, több hazai márka külföldi megjelenése várható, és elindul egy mentorálási program fiatal magyar divattervezők részére.