A z utóbbi évek hazai borexportját jellemző, 1,2-1,3 eurós literenkénti átlagár után, 2018-ban – amikor a kivitt bor mennyisége megugrott – már az egy eurót sem érte el a külföldön eladott bor után kapott literenkénti bevétel – derül ki a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) honlapján elérhető statisztikai adatokból. Ausztria ugyanakkor jóval két euró fölötti átlagot ért el. A kivitel csaknem fele folyó bor, ennek a sorsáról a szakemberek nem sokat tudnak, házasításként vagy önállóan, valószínűleg csupán Made in EU megjelöléssel kerülhetnek piacra. A probléma a megkérdezett piaci szereplők szerint összetett, a megfelelő marketing hiányától kezdve a mennyiségi és minőségi gondokon keresztül odáig terjed, hogy kudarcot vallottak a kitörési pontnak szánt fajták – például az irsai olivér vagy a furmint – magyar brandként történő felépítési kísérletei. A borászszakemberek szerint az is gond, hogy még a külföldön jól csengő magyar borvidékek termékeiből sincs nagyobb kereskedelmi tétel, a legtöbb bor helyben, a pincékben és a fesztiválokon fogy, az csekély. A belföldi feldolgozói értékesítési árak is a mélyben vannak. A NAIK Agrárgazdasági Kutatóintézet adatai szerint például idén júliusban az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott (OFJ) fehérborokat literenként 188 forintos átlagáron adták el a borászatok, a külföldön értékesített OFJ-s fehérborok értékesítési ára 290 forint volt, az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott vörösborok és rozék pedig 258 forintos literenkénti áron kerültek a külpiacokra. Csak ezekhez az adatokhoz képest jobb helyzet, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) ellátott, magasabb minőséget feltételező borok közül a tokaji fehérborok belföldi értékesítési átlagára literenként 695 forint volt. Az eredetvédelem szempontjából ugyanebbe az OEM-kategóriába tartozó vörösborok és rozék közül az egrieket 441, a villányiakat pedig 627 forintos literenkénti átlagáron értékesítették. Az Agrárminisztérium (AM) szeptember elején jelentette be, hogy a minőségi borok értékesítésének támogatására 3,5 milliárd forintos kerettel borpromóciós programot indít. „Úgy számolunk, hogy a következő években évi két-két millió eurót tudunk fordítani részben belpiaci – ezalatt az európai uniós piacot értve –, részben pedig harmadik országbeli fogyasztókat célzó projektekre” – mondta a Világgazdaságnak Feldman Zsolt, az AM mezőgazdaságért felelős államtitkára. A forrás fele az uniós belpiacra, másik fele pedig az unión kívüli piacok elérésére szolgálhat – utóbbi célterület a magyar borexport szerkezete alapján széles, az Egyesült Államoktól Kínáig terjed az az országkör, amelyet az exportpromócióval érdemes megcélozni. A keret felhasználásának szakmai véglegesítése a HNT-vel együttműködve a következő hónapokban várható. Az államtitkár szerint azonban annyi megelőlegezhető, hogy a hagyományosan erős piacaink lesznek a fókuszban, például a visegrádi országok vagy Németország. Arról is egyeztetnek a borszakmával, hogy érdemes-e új vagy meglévő, de nem fajsúlyos piacok – mint például a skandináv országok – irányába is elmozdulni. „Abban bízunk, hogy a már megítélt 35 milliárdos, a Vidékfejlesztési programban lévő, dedikáltan a borászatra lekötött beruházási forrás és az elbírálási fázisban lévő további tízmilliárd forintnyi beruházási pénz mind a minőségfejlesztés irányába hat, ugyanis így van értelme elkölteni a marketingforrást” – mondta Feldman Zsolt. A tárca szeretné jobban pozicionálni a hazai borokat, erre az államtitkár szerint alkalmas az eredetvédelem eszközrendszere. Az tapasztalható, hogy egy-egy borvidék brandjével adott esetben a legmagasabb minőségtől a legalacsonyabbig széles skálán jelennek meg a borok a piacon, ezért a földrajzi árujelzőkben és az eredetvédelem különböző minőségi kategóriáiban lévő lehetőségeket kellene jobban kihasználniuk a borrégióknak és a borvidékeknek.