Sokszor hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság dinamikusan növekvő ágazat, az agrártárca intézkedéseinek pedig a hatékonyságjavulás a céljuk. Van már ennek eredménye?
A fejlődés hosszabb ideje érzékelhető: 2010 és 2018 között a magyar mezőgazdaság kibocsátása változatlan áron egyharmaddal emelkedett, ami az Európai Unióban a legmagasabb mértékű növekedés. Eközben az élelmiszeripar is bővült, ugyanebben az időszakban változatlan áron 24 százalékkal. A hatékonyság javulása is kézzelfogható, hiszen a magyar mezőgazdaság egy hektárra vetített termelékenysége 2010 és 2018 között kétharmadával, 615 euróra nőtt. Ezzel közelítettünk a régi tagországok termelékenységi szintjéhez is, amelynek 2010-ben még csak a 36, tavaly pedig már az 53 százalékát értük el. Az élelmiszeripar létszámarányos árbevétele eközben másfélszeresére nőtt. Eljutottunk oda, hogy az augusztusig tartó időszakig a teljes nemzetgazdasági exporttöbblet 65 százalékát az agrárium adta. Ezek azért már látható eredmények.
A Világgazdaság agrárkonferenciáján arra biztatta a befektetőket, hogy az élelmiszer-gazdaságba hozzák a pénzüket, mert ez
a legjobb hely befektetéseik biztos megtérüléséhez.
Ezt mire alapozza?
Meg kell nézni a számokat. A bankok most alacsony kamatlábakkal dolgoznak. Ha egy olyan ágazatot keres a befektető, amelyikben a legbiztonságosabban és a leginkább megtérül a betett pénze, arra az agrár- és az élelmiszeripar az egyik legalkalmasabb. Pontosan tudjuk, mire van szükség az ágazatban: ismerjük az adottságainkat, és a szakmai szervezetekkel közösen alaposan felmértük a piacokat. Szükség lenne például több százezer négyzetméternyi új brojlercsirketelepre, mert ezzel lenne elég árualap az exportlehetőségek kihasználásához. A sertéságazatban befektetői oldalról gazdaságilag racionális lépés az új, nagyobb és mérethatékony kocatelepek építése, amelyekkel hazánk saját hízóanyagból tudná kielégíteni a vágási igényeket. A biztonság pedig megmutatkozik a hitelfelvételeknél is, hiszen a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a legalacsonyabb a bedőlési ráta.
Egy szakmai befektető számára ezek meggyőzők lehetnek. Az ágazaton kívülről érkezőknek is tud biztatót mondani?
Az ágazati beruházások ösztönzésére a minisztérium kidolgozott egy százmilliárd forintos hitelkerethez kapcsolódó kamattámogatási konstrukciót, amelyben a kamat 80 százalékát átvállaljuk, így most csupán 0,5 százalékos kamatot kell fizetni egy hitelfelvevőnek. A banki finanszírozási hajlandóságot pedig a hitelek mögé beállítható, az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány által nyújtott kezességgel tudjuk tovább növelni. Az agráriumba való tehát biztonságos, ma már nyugodtan ki lehet mondani, hogy hét-nyolc év alatt egy brojlertelep is megtérül. Hol van még ilyen befektetési lehetőség? A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a fejlesztés kényszerű is a munkaerő hiánya, a versenyképesség növelése és az árualap megfelelő biztosítása miatt. Ez nem megy máshogy, mint automatizálással, robotizációval, digitalizációval, tehát a legmodernebb technológiák alkalmazásával. Ezért nagyon fontos, hogy legyenek zöldmezős beruházások, amelyek az ágazaton kívülről érkezőknek vonzóbbak lehetnek.
Az élelmiszeripar árprésben van, mert nem tudta olyan mértékben növelni az átadási árát, mint amennyivel az alapanyagárak emelkedtek. Mit jelenthet a termelőknek, hogy most relatíve jobb helyzetbe kerültek?
Azért azt ne felejtsük, hogy a termelői oldalon nagyon hosszú utat kellett bejárni. Mi jellemezte korábban az ágazatokat? Az, hogy végtelenül alacsony felvásárlási árak voltak. A gazdáknál nagyon-nagyon kicsi volt a nyereségtartalom. Egy széttöredezett termelői réteg állt szemben a feldolgozóipar sokkal szűkebb keresztmetszetével. Most megfordult a trend, végre van egy olyan felvásárlási ár, hogy megéri termelni. Ha megéri termelni, jut pénz a korszerűsítésre. És innentől gyökeres a változás, mert ezekkel a fejlesztésekkel a termelés lesz gazdaságosabb, és a nyereség növekedését nem az árak emelése táplálja, hanem a hatékonyabb termelés.
Hogyan hathat ez az élelmiszeriparra?
Ugyanez a szituáció a feldolgozóiparnál is. Megtörténtek, illetve folynak a beruházások a vidékfejlesztési forrásokból, a Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív programból és a nagyvállalati beruházási programból. Ezek eredményeként most már azon gondolkodnak egyes vágóhidak üzemeltetői, hogy hogyan fognak az egy műszakosról a két műszakos termelésre átállni, ami óriási dolog. Ettől kezdve az egy állatra eső állandó költség sokkal alacsonyabb lesz. Ez elsőként a baromfinál indulhat el, aztán jöhet a sertés is. Ehhez persze vissza kell mennünk a termelési alapokig, korszerűsíteni az állattartó telepeket, megfelelő hízóalapanyagot előállítani, és így tovább. Ennek a munkának két-három év múlva lesz kézzelfogható eredménye a sertés- és a baromfiállomány növekedésében.
Itt azért térjünk ki egy kicsit a sertésre;
az afrikai sertéspestis alaposan felforgatta a piacot, és most nem az állatlétszám növekedése felé haladnak a dolgok.
Az ASP arra int, hogy sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk az állategészségügyi beruházásainkra és fegyelemre. Tehát biztonságosabb termelés, technológiai korszerűsítés és tudatosabb állattenyésztési forma felé haladunk. Ez fontos kiindulási pontja a konszolidációs folyamatnak, amelynek során lesz olyan, akik abbahagyja, ám aki marad, óriási lendülettel, nagy nyereségrátával tud dolgozni.
A betegség kockázata nálunk kifejezetten nagy, mégpedig a vaddisznóállomány extrém sűrűsége miatt. Várható ebben az ügyben valamilyen intézkedés?
Nemcsak hogy várható, hanem már meg is született. Még 30 százalékkal megnöveltük a vaddisznók kilövésére szóló kvótákat, és határozottan fölszólítottuk a vadásztársaságokat, hogy gyéríteni kell a vaddisznóállományt.
A hatékonyságjavulás egyik feltételeként tekintenek a jogszabályi környezet változására. Szó volt az agráröröklésről, az osztatlan közös földtulajdon minimalizálásáról és az őstermelői rendszer átalakításáról is.
Ezekben hol tartanak?
A magyar mezőgazdaságban rejtőző termelési potenciál kihasználásához nagyon fontos, hogy egy új generáció veszi át a gazdaságokat. Itt kerül elő az agráröröklés, ami óriási kérdéskör, és számomra a következő év legfontosabb törvényalkotási feladata. Ez egy rendkívül komplex, bonyolult szabályozási kérdés, ami azt a nagyon egyszerű dolgot teszi lehetővé, hogy apáról fiúra szállhasson a gazdaság. Egyeztetünk a mezőgazdasági adózási rendszer átalakításáról is, ami szintén nagyon sokrétű probléma, mivel az adózást szabályozó lehetőségeink szorosan összefüggnek a mezőgazdasági termelők sokszínű működési formájával – az őstermelőtől a családi gazdaságokon át a társas vállalkozásokig. Egy mindenki számára egyszerűbb, átláthatóbb rendszert szeretnénk, amely ezzel egy időben érdemben erősíti a családi gazdaságokat. Ebben már látszanak kedvező megoldási lehetőségek. Jövőre erre ráépülve jöhet az integrációkat erősítő szabályozás.
Kulcskérdésként kezelik az öntözésfejlesztést. Ebben milyen eredményeket lehet elérni a kormányzati ciklus végéig?
Eddig 87,5 ezer hektáron öntöztünk, terveink szerint a ciklus végére 200 ezer hektárra emelkedik az öntözött terület nagysága. Erre minden reményünk megvan. A kormány döntött, tíz éven keresztül évi 17 milliárdot biztosít az öntözési infrastruktúra fejlesztésére, megteremtettük az intézményi hátteret, az Országgyűlés már tárgyalja az öntözési törvényt. Ez rögzíti, hogy az öntözés közérdek, az állami többletfeladatok vállalása lehetővé teszi, hogy a gazdálkodók sokkal egyszerűbben, olcsóbban és gyorsabban tudjanak engedélyekhez hozzájutni. Ez forintosítva annyit tesz, hogy a százhektáros terület öntözéséhez szükséges beruházások előkészítési költsége akár ötmillió forinttal csökkenhet.
Még tart vagy inkább hamarosan újraindul a vita az új uniós közös agrárpolitikáról, de az új generáció már ennek a keretei között fog gazdálkodni.
Mire számíthatunk?
Számunkra jó hír, hogy Lengyelország adja az agrárbiztost, aki egy két lábbal a földön álló személyiség. A várható irányokról előzetes egyeztetést is szeretnénk vele folytatni. Amint az új európai uniós költségvetés elkészül, és azon belül a közös agrárpolitika számai is ismertté válnak, nekünk is gyorsan kell reagálnunk. Nagy-Britannia távozásával tehát elvileg csökken az agrárbüdzsé. Ám azt látjuk, hogy a költségvetésben lennének olyan sorok, amelyeket ha észszerűen átcsoportosítunk, a közös agrárpolitika számai nem kell hogy változzanak. Azt kell megértetni a brüsszeli döntéshozókkal és az európai lakossággal is, hogy többet, több társadalmi elvárást nem kérhetünk a gazdáktól kevesebb támogatásért cserébe.
