Itt is megterem néhány fajta, de kevesen fogyasztják a gránátalmát
H. Gy. | A magas vitamin- és antioxidáns-tartalom és az érfalerősítő képesség nem is a legérdekesebb a gránátalmával kapcsolatban, az egészségtudatos vásárlók ezeket már jól ismerik. Azt viszont sokkal kevesebben tudják, hogy a gyümölcsfa több fajtája is megterem a magyar klímán is. Sőt néhány fajtát még csak nem is kell óvni a hidegtől, ám a délebbi típusokat télen be kell takargatni.
Két változata van, az egyik gyümölcsöt terem, a másik szimpla dísznövény. Az utóbbi itthon is ismert a kiskertkedvelők között, a termő fajtákat azonban elsősorban a szőlőültetvények közelében lehet megtalálni. Valamiért összefonódott a köztudatban a két gyümölcs, pedig legfeljebb annyi közük van egymáshoz, hogy mindkettőnek nagyon jó élettani hatásai vannak. Ahogyan a szőlőt, úgy a gránátalmát is a magjával együtt érdemes fogyasztani.
A gránátalma leve frissítő hatású, elsősorban az erősen savanykás íze miatt, ám az édessége jól ellensúlyozza a savanyúságát. Cukorsziruppal felfőzve remek koktélalapanyag, de torták öntete is lehet, például remek kísérője a Pavlova-tortának. A mediterrán térségben azonban nem művészkednek a gyümölccsel. Szakszerűen felbontva, hagyományosan, gyümölcsként fogyasztják, rendszerint frissen, nem hőkezelve. A mediterrán konyha sok olyan ételt ismer, amelynek elhagyhatatlan alapanyaga a gránátalma: köretbe, kuszkuszba keverve fogyasztják, vagy a friss saláták ízesítője, és van, hogy a hosszan párolt vagy sütött húsokat szórják meg vele. A savanykás íze éppúgy felfrissíti a párolt húsokat, mint a citromlé vagy a citromlével elkevert, aprított petrezselyem. (Ez utóbbi a gremolata, az olaszok kevés fokhagymát is tesznek bele.)
Ebből a gyümölcsből is van több fajta, és persze az ízei is változatosak. Vannak a mélyvörös, rendkívül erős ízű fajták, ezeknek a héja papírvékony, könnyen hámozható. Itthon a szezonban sokszor találni rózsaszínest, amely jellemzően édesebb, simulékonyabb ízű, de jóval vastagabb a héja. Ezenkívül megtalálható a teljesen áttetsző, inkább sárgás színű változat, amelynek a magja az ízesebb, nem a gyümölcshúsa.
