Az egykor kincses Baranya néven emlegetett megye gazdasága a KSH mutatói szerint nem hasít. Hogyan alakult ki ez a helyzet és ez a hangulat?
Baranya gazdasági helyzete az elmúlt harminc év következménye. A rendszerváltás előtt a gazdaságot tekintve még az első öt megye között szerepelt. Az átgondolatlan privatizáció és a súlyos, országos gazdaságpolitikai hibák Baranyában az országos átlagnál nagyobb rombolást végeztek. Mindez a szomszédunkban zajló délszláv háborúval egy időben történt. Így elvesztettük természetes piacainkat, a háborús határ mellett elmaradtak az infrastrukturális beruházások, és kimaradtunk az újraiparosítás első hullámából. A felelősség sokrétű. Az elmúlt évtizedek helyi közélete épp annyira hibáztatható, mint a mindenkori központi kormányzatok, amelyek a Dél-Dunántúlt egyszerűen elfelejtették.
A demográfiai helyzet és a gazdaság fejlettsége összefügg. A rendszerváltás után megszűntek a munkahelyek, majd bezárták a vasútvonalakat, leépítették a közösségi közlekedést az ország legtöbb apró faluval rendelkező megyéjében. Tízezrek maradtak munka és mobilitási lehetőség nélkül. Ezért Baranyából – Pécset is beleértve – tömegek vándoroltak el, hatvanezer lakost veszített a megye, ennyi például Kaposvár teljes lélekszáma.
Ma már nagy munkaerőhiány van a városokban, de az aprófalvas térségek munkaerejének bevonása a vállalkozásokra marad. Mindezek tükrében nem csodálkozhatunk, hogy a jövedelmi színvonal az országos átlag feletti szintről messze az átlag alattira csökkent. Ha pedig a népesség csökken és öregedik, akkor zsugorodik a és a helyi piac is. Drágulnak a közszolgáltatások, nőnek az adók, és előbb-utóbb az is elindul, aki sohasem akart. A kár így többszörös. Most a kormányzat van döntéskényszerben.
A teljes interjút a Világgazdaság hétfői számában olvashatja