A globális járványok és a geopolitikai konfliktusok mozgatják az árakat

A kukorica globális felhasználása ebben a szezonban nagyobb lesz, mint amennyit megtermelnek, és ez a megelőző két gazdasági évben is így volt. A 2017–2018-as 341 millió tonna zárókészlet a 2019–2020-as gazdasági évben 298 millió tonnára csökken – mondta Potori Norbert, a NAIK Agrárgazdasági Kutatóintézetének főosztályvezetője. Megemlítette, hogy a tőzsdei álláspont január közepén Chicagóban az volt, hogy ne vásároljanak be a kukoricakontraktusokból, vagyis a piac inkább azt várja, hogy szinten marad vagy tovább csökken a termény ára. Párizsban viszont pont fordítva gondolják, vagyis hogy most érdemes vételi pozíció­ba helyezkedni, ami részben az EU búzakivitelének Észak-Afrika és a Közel-Kelet irányába való pörgésével magyarázható.

Versenyképességi hatások

A globális búzapiaci helyzet önmagában is érdekes, hiszen azt látjuk, hogy míg az előző gazdasági évben a felhasználás kivételesen meghaladta a termelést, addig a mostani szezonban – a korábbiakhoz hasonlóan – megint kisebb lesz a felhasználás a termelésnél, mégis szep­tember óta emelkedő az ártrend – emelte ki. A búzára ugyanis erőteljesen nő az importőrök igénye. Az Egyesült Államokból – a még az acélháborúra visszavezethető 10 százalékos büntetővám miatt, amely azóta is hatályban van – 2018 júniusa óta csak mutatóba jön az EU-ba kukorica. A szójára ilyet nem vetettek ki, hiszen az EU-nak szüksége van rá, de a kukoricát más exportőr is könnyen pótolja, elég csak a szomszédos Ukrajnára gondolni. A szójára azért sem vetett ki büntetővámot az EU, mert az amerikaiak lényegesen kevesebbet tudtak Kínába kivinni, a dél-amerikai szója viszont rendkívüli mértékben megdrágult, és az EU olcsón tudta elszipkázni az USA-ból a szóját.

Az uniós búza versenyképes a világpiacon is, az EU-ból most régen látott ütemben áramlik ki harmadik országokba. Így a belső piacon űr keletkezik, ahová a magyar búza be tud férkőzni. De a kukoricapiacon is van ilyen hatás: Románia ma már az EU vezető kukoricatermelő tagországa, a Fekete-tengeren át zajló exportja tavaly, az őszi hónapokban csúcsra futott, olyannyira, hogy a kereskedők szerint ennek van érezhető hatása a hazai piacon is.

Kereskedelmi háború

Alapvetően befolyásolta a világpiacot az USA és Kína közötti kereskedelmi háború. Az USA-ból származó szójára kivetett 25 százalékos büntetővámot megfejelték még 5 százalékkal, a nyáron már 30 százalékos büntetővám volt érvényben, egészen szeptember második feléig, amikor is egy tollvonással eltörölték. A sertéshúsra 60 százalékos volt a büntetővám, amelyet a 12 százalékos alapvámon felül vetettek ki. Ám sertéshús ettől függetlenül érkezett Kínába az USA-ból. Különösen a belsőségek és az úgynevezett ötödik negyed húsrészek, amelyeket a fejlett országokban nem igazán keresnek, mert nem kedvelik a fogyasztók, de a Távol-Keleten szeretik – ezeket még így is megérte exportálni. A vámot eltörölték, feltehetően azért, mert októberben volt a Kínai Népköztársaság megalapításának 70. évfordulója, amihez illett a lakosságnak olcsóbb sertéshúst biztosítani.

Kínában a sertésszám csökkenése már több éve tart, mindenekelőtt a 2015 januárjától hatályos, a sertéságazat szerkezeti átalakulását kikényszerítő, szigorú környezetvédelmi szabályozás miatt. Ez lényegében szabad kezet adott a helyi önkormányzatoknak a levegő- és vízszennyezés csökkentésére képtelen, elavult sertéstartó üzemek felszámolására. Emiatt ugrott meg drasztikusan a sertéshúsimport 2016-ban. Elindult egy strukturális átalakulás: a nagyvárosok közelébe telepedett sertéstartás a keleti-északkeleti tartományokba vándorol, ahol több és olcsóbb is a takarmány. A vágókapacitás zöme azonban még az urbánus térségekben van, emiatt az afrikai sertéspestis (ASP) kitörését megelőző években mintegy félmilliárd élő sertést mozgattak szállító járműveken, valójában ez járult hozzá leginkább az ASP terjedéséhez.

Baromfi kontra sertés

Potori Norbert szerint a kínai fogyasztás perspektíváit tekintve érdemes megjegyezni, hogy a várakozások szerint 2030-ig még nő a kínai populáció, onnantól kezdve azonban csökkenni fog. Az urbánus térségekben a fogyasztók a járvány miatt egyre inkább elfordulnak a sertéshústól. Az arányok az OECD és a FAO 2016–2018 közötti adatai szerint úgy alakultak, hogy sertéshúsból az egy főre eső fogyasztás átlagosan 31 kilogramm volt, baromfihúsból pedig 11,5 kilogramm körüli. A világ sok országában több baromfihúst fogyasztanak, mint sertést: az oroszoknál például mintegy 31 kilogramm, míg az USA-ban 48,5 kilogramm volt a baromfihús egy főre eső fogyasztása a három év átlagában. Kínában is érzékelhető a baromfi felfutása, gyorsan nő a baromfihús termelése. A kisebb sertéstartó gazdaságok a kiürült ólakba főleg kacsákat telepítettek, úgyhogy összességében izgalmas strukturális változásnak vagyunk a tanúi. Most még van lehetőség Kínába sertéshúst exportálni, de ez nem sokáig lesz így, mert az állami támogatásokkal épülő, csúcstechnológiával felszerelt, óriási méretű sertéstartó telepeken nem lesz probléma a biológiai biztonság. Egyébként Vietnámban ugyanez történik, csak kisebb léptékben.

A kínai sertésállománynak az ASP miatt végbement 41 százalékos csökkenése a globális piac mintegy 20 százalékát teszi ki. Az ország sertéságazata ennyivel kevesebb takarmányt igényel, nem beszélve a hatékonyság gyors ütemű javulásáról. Egy ekkora kiesést kompenzáló állománynövekedést persze az USA, Brazília, Kanada és az EU sertéságazata nyilván nem tud elérni ilyen rövid idő alatt. Fölfutott a sertés ára, különösen Európában, megéri tartani, és a takarmány ára relatíve olcsó, pláne a szójáé. Azonban az EU sertéstartói az állattartást itt ma már egyre merevebb korlátok közé kényszerítő, lassan ellehetetlenítő környezeti és állatjólléti követelmények miatt nem igazán tudják kiaknázni ezt a lehetőséget. A várakozások szerint az EU sertéshústermelése a globális hiányhelyzet ellenére is mindössze 1-2 százalékkal nő 2020-ban, ami nem rengeti meg az uniós takarmánypiacot.

A baromfitenyésztés növekszik mindenütt, és gyorsabban is hasznosítja a takarmányt, a marhahús iránti kereslet is meglódult, és ez igaz a tejtermékek piacára is. De összességében a világ takarmányfelhasználása nem nő olyan ütemben, ahogy azt az előző években megszokhattuk. És itt jön a képbe a szója.

A kisebb repcetermés sem hozott drágulást

Külön érdekessége a piaci helyzetnek, hogy a világ pálmaolaj-termelésének növekedési üteme rendkívüli mértékben lelassult. Ennek nagy a jelentősége, hiszen a pálmaolaj a legnagyobb mennyiségben előállított növényolaj. Most ott tartunk, hogy az ültetvények felújítása késlekedik, és új ültetvényeket – részben a nemzetközi nyomás miatt – alig hoznak létre Malajziában és Indonéziában. Ez a két ország adja a világ pálmaolaj-termelésének 85 százalékát.

Szójaolajból 56,5-ről 57,6 millió tonnára nőhet a termelés úgy, hogy közben a szójabab termelése a világban több mint 20 millió tonnával csökken, elsősorban az USA-ban volt terméskiesés. Ez nem zavarta meg túlságosan az ottani piacot, mivel volt készlet bőségesen, hiszen a kínaiak sokkal kevesebbet vásároltak, ám most már megindult Kínába a babexport az Egyesült Államokból. Összességében Brazíliában és Argentínában nem olyan rossz szójatermésnek nézünk elébe. Mivel az olajra nagy szükség van, a szójabab feldolgozása erősen felfut, mert a piacot húzza a kereslet. Ilyenkor a szójadara, amely a feldolgozás során keletkezik, nem ikertermék, hanem inkább melléktermék, mivel nincsen rá erős kereslet. Ez az árviszonyokban is érezhető: relatíve olcsó a szójadara, pedig a szójabab globális termelésében nagy a visszaesés.

Az EU-ban 16 százalékkal kevesebb repcemag termett, mint tavaly, és az előző évi sem volt jó termés. Az importigény mintegy 5,5-6,5 millió tonna, ami példátlan, hiszen normális évjáratban 3,5-4 millió tonna repcemag jön az EU-ba. Ám annak ellenére, hogy a repcemagtermelés évek óta csökken, nem szálltak el az árak. Ez – Potori Norbert magyarázata szerint – az USA és Kína közötti kereskedelmi háború egyik mellékága. Egy olyan konfliktus okozta, amely Kanada és Kína között élesedett ki a Huawei információs és kommunikációs technológiai vállalat pénzügyi igazgatójának fogva tartása miatt. A kínaiak növényegészségügyi problémákra való hivatkozással 2019 márciusától egyetlen kanadai exportőrtől sem vesznek repcemagot: a világ vezető repcemagtermelő és -exportőr országa nem tudott mit kezdeni ennyi felesleggel, és a készletek, amelyeken ül, lenyomták az árakat.