India a hét végén szigorította a szabályokat, amelyek a külföldiek vállalatfelvásárlásait akadályozzák. A rendelkezés szerint bárki, akinek „az Indiával szárazföldi határral rendelkező” országban van a székhelye, vagy ahhoz kötődik, csak az újdelhi kormány engedélyével ruházhat be indiai cégbe. Az új szabály nem nevezi meg a kínai vállalatfelvásárlókat, de egyértelműen ellenük irányul, hiszen Pakisztánnal és Bangladessel szemben már létezett korlátozás, a többi szomszéd pedig – mint Afganisztán, Bhután, Mianmar és Nepál – aligha potenciális felvásárló.
India nem az egyedüli ország, ahol a világjárvány miatti részvényárzuhanás aggodalmakat gerjesztett, hogy a legyengült vállalatok külföldi kézbe kerülnek.
Bár Kínát is megviselte a pandémia, sok helyen tartanak tőle, hogy a vállalatai kihasználhatják a külföldi alkalmakat az ellenséges tulajdonszerzésre. Indiában máris jelentős pozíciókra tettek szert az ugyanolyan népes, de gazdaságilag erősebb szomszéd egyes vállalatai, mint például az internetes szolgáltatásokban erős Tencent és az Alibaba. A kínai cégek a gyorsan növekvő indiai startupok kétharmadában rendelkeznek érdekeltséggel. Ausztráliában szintén kormányzati vizsgálathoz kötötték a külföldiek számára a legyengült hazai cégek kivásárlását.
Miközben Kína óvatosan maga mögött hagyja a járványt, Indiához hasonlóan a jelentős európai vállalatok közül is sok a pandémiakorlátozások csapásaitól tántorog. Margrethe Vestager, az Európai Bizottság versenyügyi biztosa a múlt héten arra biztatta az unió kormányait, hogy szükség esetén maguk vegyék át a kínai felvásárlás fenyegette vállalatokat. Ez 180 fokos fordulat a járvány előtti uniós gyakorlattal szemben, amely keményen fellépett az állami beavatkozás ellen a magánszektorban. Kína említése nélkül, de óvott a külföldi cégek benyomulásától Ursula van der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Jens Stoltenberg, a főtitkára is.
A teljes cikk a Világgazdaság hétfői számában olvasható
