Az eurozóna kvantumugrása: úton a közös adósság felé
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA siker nem a végállomás, a hiba nem végzetes: a lényeg, hogy legyen bátorságunk folytatni – ebben a szellemben küzd a járvánnyal az eurozóna – vélik elemzésükben az Amundi alapkezelő stratégái.
A kormányok egészségügyi és gazdaságvédelmi intézkedéseket hoznak, kulcsfontosságú, hogy a strukturális károkat megelőző gazdaságpolitikai intézkedések szülessenek.
Európa legnagyobb alapkezelőjének elemzői szerint az eurozóna jelenlegi struktúrája nem képes kezelni minden, a jelenlegi helyzetből adódó kockázatot, hiszen például az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) hiteleit a jelenlegi szabályozás szerint csak erős feltételekkel lehet igénybe venni. Ezek enyhítése, vagy eltörlése lenne az első lépés az adósságmegosztás felé, ami megnyithatná az utat a közös uniós költségvetés és közös adósság felé.
Az Atlanti-óceán mindkét partján példa nélküli gazdaságpolitikai lépések történtek fiskális és monetáris téren egyaránt. Gyakorlatilag összeolvadt a jegybankok és a költségvetések mérlege. A kormányok kénytelenek garanciákkal, hitelekkel segíteni az üzleti aktivitás megfagyásától szenvedő vállalatokat. A fenyegető recesszió miatt ezek mértéke akkora, hogy az államadósság jócskán megemelkedik, s félő, hogy a kötvényhozamok is elszállnának, ha a jegybankok eszközvásárlási programjaik révén nem stabilizálnak az árfolyamokat. Így aztán a központi bankok mérlege és az államadósság tandemben emelkedik majd.
A pénzügyi válságok általában alkalmat teremtenek az intézményi reformokra.
Az eurózóna 2012-es adósságválsága például arra kényszerítette a szabályozást, hogy az Európai Központi Banknak (EKB) lehetőséget adjon a kormányok által vállalt garanciák támogatására, eszközvásárlásokkal segítették a válságból való kilábalást.
A legtöbb akkor kialakított eszközt ma aktívan használja a központi bank. Hasonló folyamatok játszódtak le az Egyesült Államokban is – ott még az 1930-as évek depressziója kényszerítette a döntéshozókat arra, hogy új jogosítványokat adjanak a jegybanknak. Az adósság monetizálása a tengerentúlon már rendelkezésre álló lehetőség, az eurózóna néhány államában viszont továbbra is tabu. Hasonló a hozzáállás néhány tagországban a közös uniós költségvetéssel kapcsolatban is. Ennek hiányában azonban a tagállamok arra vannak kényszerítve, hogy egyénileg hozzanak nem-koordinált intézkedéseket – adott esetben rossz időzítéssel.
Az EU közös fiskális politikája felé lenne egy lépés az úgynevezett koronakötvények bevezetése is. Ezt a déli tagállamok, Franciaország, Olaszország és Spanyolország szorgalmazzák, az északiak – főleg Hollandia és Németország – azonban erősen ellenzik, és ez a felállás biztosan megmarad a csütörtöki EU-csúcson is. A vita egyelőre politikai síkon folyik, nincs napirenden egy ilyen új instrumentum részleteinek a kidolgozása. Az Amundi elemzése szerint, ha végül létrejönne ez az eszköz, az az Unió megerősítése melletti erős politikai akaratot tükrözné. Tágítaná a fiskális lehetőségeket és a hatékonyabb együttműködést a költségvetési és a monetáris politika között – ahogy ez az Egyesült Államokban megvalósul.
A válságok lehetőségek is egyben a változásra, így érdemes azon elgondolkodni, hogy miként alakítja át a világot a mostani krízis. Az Amundi szerint pusztán politikai szempontokat nézve feltételezhető, hogy Kína megerősödve kerül ki a válságból. Nemzeti szinten a gazdasági és a nemzetbiztonsági szempontok közötti egyensúly megtalálására különböző megoldások születnek, amelyek befolyásolják a válság mélységét és hosszát, valamint az ezt követő fellendülés milyenségét. Elképzelhető, hogy lesz olyan ország, amelyben megerősödik a nacionalizmus, főleg ott, ahol a válságkezelésre rendelkezésre álló költségvetési mozgástér korlátozott.
Gazdasági szempontból vizsgálva a kérdést, az Amundi szerint
az állami szerepvállalás erősödésére számíthatunk.
A járvány idején az állam igyekszik óvni polgárai életét, egészségét, jövedelmét, és a vállalkozásokat is. Az egészségügyi rendszereket várhatóan alaposan felülvizsgálják, változhatnak a jelenleg használt modellek. A járvány idején alkalmazott korlátozásoknak szintén erős gazdasági következményei lesznek, ezek hatása azonban egyelőre még nehezen felmérhető.
A krízis a társadalomban is hoz változásokat. A nagy pénzügyi válság és az abból való kilábalás fokozta a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Ez a mostani válság különböző természetű, a teljes lakosságra hatással van. Az egészségügyi és gazdasági téren hozott intézkedések a lakosság sokkal nagyobb hányadát érintik, jó példa erre az a számos kormány által bevezetett intézkedés, amely a kieső munkabéreket pótolja valamilyen arányban. Ebben az értelemben a járványra adott válaszintézkedések csökkenthetik valamelyest a jövedelmi egyenlőtlenségeket, hiszen a népesség azon része is részesül az állami újraelosztásból, amely általában nem élvez ilyen előnyöket. Más oldalról vizsgálva a kérdést azonban számolni kell azzal is, hogy a termelő szektorokban jelentősebb polarizáció zajlik majd le. A nagyvállalatok könnyebben férnek hozzá az olcsó hitelekhez, mint a kevésbé stabil helyzetben lévő kisebb és mikro vállalkozások, így ez utóbbiakra nagyobb csapást mérhet a krízis.
