Aszály van, árrobbanás nincs: orosz, ukrán és román gabona szorítja a magyar termelőket

A magyar gabonatermelők számára az idei aratás egyszerre hoz terméskockázatot és kedvezőtlen árkörnyezetet. Miközben a hőség, az aszály és helyenként a jégkár több térségben visszafoghatja a búza, az árpa és a repce hozamát, a termelői árak egyelőre jóval elmaradnak a tavalyi szinttől. A piaci fordulathoz nincs sok remény csak azért mert gyengébb hazai termés: a magyar árakat elsősorban a fekete-tengeri régiós exportárak, az uniós tőzsdei jegyzések, a devizaárfolyam és a globális készletkilátások alakítják.

Az Agrárközgazdasági Intézet legfrissebb piaci jelentése szerint június utolsó hetében az étkezési búza átlagos termelői ára Magyarországon 63,8 ezer forint volt tonnánként, áfa és szállítás nélkül. Ez 13 százalékkal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A takarmánykukorica átlagára 73,3 ezer forintra rúgott, ami 12 százalékos éves visszaesést jelentett. A takarmánybúza 64,8 ezer, a takarmányárpa 57,8 ezer forint körül mozgott tonnánként.

A számok különösen érzékenyen érintik a gazdákat, mert a termelési költségek éppen ellenkező irányt vettek. A műtrágya, az energia, az üzemanyag, a növényvédő szerek, a géphasználat és a finanszírozás költsége továbbra is jelentős terhet jelent. A Világgazdaság korábbi arra hívták fel a figyelmet, hogy a tavaszi árupiaci drágulás részben a geopolitikai feszültségek és a magasabb inputköltségek miatt alakult ki, ám ez a termelői árakban nem tudott tartósan megmaradni.

Hiába az aszály miatti alacsony hozamok, nem nőnek az árak

A magyar piacon most az aratás előrehaladása és az időjárás a legfontosabb rövid távú tényező. A júniusi hőség és a csapadékhiány több termőtájon is rontotta a hozamkilátásokat. A termelői tapasztalatok szerint az árpa esetében 15–20 százalékos, a búzánál akár 20–25 százalékos terméskiesés is előfordulhat egyes térségekben, miközben a repceállományok is megsínylették a szélsőséges időjárást.

Ez önmagában szűkíthetné a kínálatot, és támaszt adhatna az áraknak. A magyar gabonapiac azonban exportorientált, ezért a termelői árak nem kizárólag a hazai hozamoktól függnek. A hazai felvásárlási árakat a párizsi Euronext, a chicagói árutőzsde, a romániai és fekete-tengeri kikötői árak, valamint a régiós exportverseny határozza meg.

Az AKI adatai szerint július elején a párizsi árutőzsdén a szeptemberi búza 202 euró, a novemberi kukorica 229 euró körüli szinten mozgott tonnánként. A chicagói búza júliusi jegyzése 217 dollár, a kukoricáé 167 dollár volt tonnánként. Ezek a nemzetközi szintek irányadóak a magyar piac számára is, de a hazai termelői árakat lefelé húzza a szállítás, a tárolás, a kereskedői marzs és az exportlogisztika költsége.

A Fekete-tenger melleti régió továbbra is meghatározó

A búzapiacon a magyar gazdák egyik legfontosabb versenytársa a fekete-tengeri térség. Oroszország, Ukrajna és Románia exportárai gyorsan beépülnek az európai árakba, különösen azért, mert a mediterrán és közel-keleti vevők számára ezek a szállítási útvonalak gyakran versenyképesebbek a közép-európai kínálatnál.

Az AKI jelentése szerint, az orosz és ukrán búza július elején 225 dollár körüli FOB-árszinten forgott, miközben a román Constanţa kikötőjében a búza ára 215 euró körül alakult. A román árak különösen fontosak a magyar piacnak, mert a két ország exportja gyakran ugyanazokért a vevőkért versenyez.

A Világgazdaság korábban arra is rámutatott, hogy a magyar búza árát nem pusztán a hazai aratás dönti el: a fekete-tengeri exportkínálat, a régiós verseny és a nemzetközi vevők beszerzési stratégiája sokszor erősebb hatású, mint egy-egy magyarországi hozamromlás.

A forintárfolyam is számít az exportőröknek

A devizaárfolyam külön kockázatot jelent. A gabonakereskedelem jellemzően euróban vagy dollárban zajlik, miközben a gazdák jelentős része forintban számolja a költségeit és bevételeit. Erősödő forint mellett ugyanaz az euróban elért exportár kevesebb forintbevételt termel, ami szűkítheti a kereskedők és termelők mozgásterét.

A VG júniusi elemzése szerint a korai aratás, a gyengébb első hozamok és a forintárfolyam együtt már akkor is komoly bizonytalanságot okozott a gabonatermelőknek. Különösen az exportpiacra értékesítő gazdaságok érzékenyek arra, hogy az euróban kialakuló árakból végül mennyi realizálható forintbevétel marad.

Kukoricában később jöhet a döntő időszak

A búza és az árpa esetében már egyre inkább látszanak az aratási eredmények, a kukoricánál azonban a nyár hátralévő része lesz a döntő. A jelenlegi 73 ezer forint feletti termelői árszint ugyan magasabb a búzáénál, de éves alapon itt is kétszámjegyű visszaesés látható.

A kukorica árát egyszerre alakítja az amerikai és dél-amerikai terméskilátás, az uniós importigény, az ukrán export, valamint a magyarországi aszályhelyzet. Magyarország számára különösen fontos, hogy a kukorica az elmúlt években az egyik leginkább időjárásérzékeny szántóföldi kultúrává vált. Egy tartós nyári szárazság nemcsak a hozamot húzhatja le, hanem a belföldi takarmányellátást és az exportálható mennyiséget is szűkítheti.

Nem látszik még tartós áremelkedés

A jelenlegi piaci kép alapján a gyengébb hazai termés önmagában nem garantál magasabb felvásárlási árakat. Ehhez a fekete-tengeri kínálat érdemi visszaesésére, a globális készletvárakozások romlására vagy az exportkereslet erősödésére is szükség lenne.

A magyar termelők helyzetét ezért egyszerre alakítja öt fő tényező:

• az aratás tényleges hozama és minősége;
• az aszály, a hőség és a jégkár további hatása;
• az orosz, ukrán és román exportkínálat;
• a párizsi és chicagói tőzsdei jegyzések;
• az euró–forint árfolyam és a magas termelési költségek.

A következő hetekben az aratás eredményei pontosabb képet adhatnak a hazai kínálatról, de a gazdák jövedelmezőségét továbbra is inkább az dönti el, hogy a nemzetközi piac képes-e felszívni a régiós gabonát jobb áron. Jelenleg a terméskiesés veszélye egyre nagyobb, az árak azonban még nem tükröznek olyan fordulatot, amely érdemben kompenzálná a termelőket.