Újra felerősödnek azok a hangok, amelyek szerint itt az idő az Egyesült Államokban az ultrahosszú, ötven- vagy akár százéves állampapírok kibocsátására. Az ötlet nem új, először 2009-ben merült fel, de végül a szerény piaci érdeklődésre hivatkozva elvetették. Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter először 2017-ben vizsgálta meg a dolgot, de a kincstár tanácsadó testületével való konzultáció után elvetette. Tavaly ősszel viszont azt mondta: erősen fontolgatják a papírok bevezetését, kihasználva az ultraalacsony hozamkörnyezetet. A tavalyi gondolatokat a koronavírus-járvány felülírta, de most, hogy a hozamok újabb és újabb mélypontokra esnek, több elemző is felvetette az új eszköz bevezetését.
A rövid futamidejű, egyéves papír hozama tegnap 16, a kétévesé 17 bázisponton állt, a tízéves futamidejű eszköz hozama pedig 0,65 százalék volt, mindhárom közel van a járvány idején elért történelmi mélypontjához.
Neil Baron, a Fitch volt vezető tanácsadója és vezérigazgató-helyettese a The Hill hasábjain úgy érvelt: a piac a járványt követő válságban hamar elveszítheti bizalmát az amerikai gazdaság teljesítőképességében, ami nagyon megemelheti a rövid futamidejű adósságfinanszírozás költségeit. Baron szerint az ultrahosszú kibocsátásból befolyó pénzből lehetne előfinanszírozni a rövidebb lejáratokat. Hangsúlyozta: az ötvenéves papír most akár 2 százalékon kibocsátható lenne. „Ha később a harmincéves papír hozama a mostani 1,3-ről mondjuk 3 százalékra nőne, az ötvenéves akár 5 százalékra is emelkedhetne, ami a névértékhez képest érdemi diszkont a másodpiacon.” Ha pedig az amerikai büdzsé az egyensúly felé haladna, óriási kedvezménnyel vásárolhatná vissza a saját adósságát.
A teljes cikk a Világgazdaság hétfői számában olvasható
