A divatipar tavaly globális szinten 1,78 ezermilliárd dollár bevételt generált. A járványhelyzet az ágazatot nehéz helyzetbe hozta: zavar keletkezett az ellátási láncokban, és világszerte bezártak kiskereskedelmi üzletek. Időközben a fogyasztók fenntarthatósággal szembeni hozzáállása is megváltozott, hiszen kétharmaduk már elvárja, hogy a vállalatok tegyenek a globális felmelegedés ütemének mérsékléséért. A McKinsey és a Global Fashion Agenda közös tanulmányából kiderül, hogy az iparág cégvezetőinek fele fontosnak tartja a fenntarthatósági törekvések bevezetését.
A divatipar 2018-ban körülbelül 2,1 milliárd tonna üvegházhatású gáz kibocsátásáért volt felelős, ami a globális összkibocsátás 4 százalékának felel meg, és megegyezik Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság összesített éves szennyezőanyag-kibocsátásával.
Az iparág szennyezésének több mint 70 százaléka a termékek előállítása során keletkezik:
a nyersanyagok gyártásához, előkészítéséhez és feldolgozásához köthető. A káros anyagok kevesebb mint 30 százaléka keletkezik a csomagolás, a szállítás, a kiskereskedelmi folyamatok és a felhasználás során.
A népességnövekedés és a fogyasztói szokások változása miatt a mostani ütemben az iparág üvegházhatásúgáz-kibocsátása 2030-ra előreláthatólag éves szinten 2,7 milliárd tonnára emelkedik, ha az eddig elért fenntarthatósági akciókon kívül nem történik semmi.
Ha ebben az ütemben folytatódnak a dekarbonizációs törekvések, ez az érték mindössze 2,1 milliárd tonnára csökkenthető éves szinten.
Ez a szint majdnem a duplája a párizsi klímaegyezményben foglalt célok eléréséhez szükséges 1,1 milliárd tonnás éves kibocsátásnak. A vállalatoknak három területen szükséges változtatniuk: a legégetőbb a gyártás során keletkező üvegházhatású gázok mérséklése, míg a márkákkal kapcsolatos operatív tevékenységek és a fogyasztói magatartás megreformálása másodlagos fontosságú.
A gyártással kapcsolatos kibocsátás csökkentése elérhető az anyagtermelés és a feldolgozás dekarbonizációjával, a termelési hulladék minimalizálásával és az értékláncban a megújuló energiaforrásokra való áttéréssel. Ez az évtized végére összesen egymilliárd tonnás kibocsátáscsökkentést eredményezhet. A márkák operatív működésének megreformálásával, vagyis a termékek anyagösszetételének javításával, a fenntarthatóbb közlekedési modellre való áttéréssel, a csomagolóanyagok újrahasznosításával és a túltermelés csökkentésével
2030-ra 308 millió tonnával csökkenthető a cégek szén-dioxid-kibocsátása. A fenntartható fogyasztói magatartás – a ruházati cikkek kölcsönzése, újraértékesítése, javítása – 2030-ra 347 millió tonna kibocsátáscsökkentést eredményezhet.
A fent említett változtatásokkal elérhető az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 1,7 milliárd tonnás csökkenése 2030-ig a tanulmány szerint. Jó hír a vállalatoknak, hogy a környezetvédelmi ráfordítások 55 százaléka iparági szinten megtérül, sőt még megtakarítást is eredményez.
Például több mint 600 dolláros költségmegtakarítás érhető el, ha a társaságok a mostaninál is nagyobb részben támaszkodnak a környezetkímélőbb szállításra.
Jelenleg az áruk 83 százalékát tengeri, 17 százalékát pedig légi úton szállítják, ezt az arányt a tanulmány szerint 90-10-re kellene változtatni. Tény, hogy nem mindegyik környezetvédelmi ráfordítás térül meg, a kibocsátáscsökkentés 89 százaléka azonban kevesebb mint 50 dolláros tonnánkénti költségráfordítással elérhető, ami igen szerény összegnek számít más iparágakkal összehasonlítva.
