A Nyugat-Mecsekben zajló három kutatófúrás és a kapott adatok elemzése része annak a hatalmas projektnek, amelynek a végén el kell dönteni, alkalmas-e a terület a nagy radioaktivitású hulladékok végleges tárolására. A munka időtávja hatalmas: már 1983-ban, az első paksi atomblokk üzembe helyezése utáni évben felmerült, hogy egy radioaktív hulladéktároló helyét Boda település most tesztelt környezetében kell keresni, és bár 1995-ben megindultak a mélységi vizsgálatok, még mostantól is több mint tíz évet kell várni a hazai radioaktív hulladékok kezeléséért felelős, állami tulajdonú Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. (RHK) szerint, hogy megalapozottan lehessen nyilatkozni a telephely alkalmasságáról. Csak ekkor lehet indítani a tároló első kutatóvágatait és a felszín alatti kutatólaboratórium kialakítását.
Nagy a tét: mintegy százezer évig tart, amíg a hulladék ártalmatlanná válik.
A legjobb persze az lenne, ha az elhasznált nukleáris fűtőelemeket újra lehetne hasznosítani – akkor nem lenne szükség a mostani elképzelések szerint tárolásukra –, de ez a technológia, azaz az üzemanyagciklus zárása még gyerekcipőben jár.
A kutatófúrásokon a Mecsekérc Zrt. dolgozik, a munka adott szakaszával októberben végezne.
A fúrások a bodai agyagkő formációról (BAF) a BAF-3, a BAF-3A és a BAF-4 nevet kapták. Közülük az elsőhöz a társaság tavaly ősszel látott hozzá, ám előtte volt egy hároméves kényszerszünet, az RHK a VG kérésére fel is idézte, miért: a 2013–2018-as időszakra a Mecsekérc és a Közgép kapott egy nettó 7,83 milliárd forintos megbízást, de a szerződésük lejártáig a keret terhére csak nettó 2,68 milliárdot használtak fel. Bár az RHK a következő évben kiírta a közbeszerzési pályázatot a három kutatófúrásra, az eredménytelen lett, mert az érvényesnek nyilvánított ajánlatok meghaladták a rendelkezésre álló keretet. Az RHK 2020 elején kiírt új pályázatát a Mecsekérc nyerte meg,
amely jelenleg ennek a 3,05 milliárd forintos szerződésnek a teljesítésén dolgozik.
Az RHK emellett nettó 986 millió forintért megbízta a lengyelországi Geofizyka Torun S. A.-t, hogy 2022-ben nagy felbontású szeizmikus mérésekkel mutassa ki azokat a nyugat-mecseki törészónákat, amelyek befolyásolhatják a tárolóból esetleg kijutó szennyeződés terjedését.
Az RHK válasza szerint a nemzetközi szakmai közösség több kőzettípusban (például agyagban, gránitban és kősóban is) biztonságosnak és műszakilag megvalósíthatónak tartja olyan mélységi geológiai tároló kialakítását, amelyben a nemzetközi konszenzus szerint biztonságosan ártalmatlanítható a nagy aktivitású radioaktív hulladék. Az e téren élen járó három ország közül Finnországban már építik a tárolót, Svédországban a létesítését engedélyeztetik, Franciaország pedig az engedélykérelmét készítik elő. Az első két ország gránitos befogadó kőzetben, Franciaország pedig agyagosban építené meg a tárolót, ahogyan Svájc és Belgium is. Az eddigi magyarországi kutatási adatok nem zárják ki a bodai agyagkő alkalmasságát.
